Páros befutó (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből:
Balázs korábban ébredt. Mire kinyitotta a szemét, már felült az ágyban.
A szobát szürke homály árasztotta el, ám odakint, a függöny mögött órák óta tűző napfényt sejtett. Első gondolata csacska versikévé sikeredett: "Ó, áldott vasárnap, hétágra süt a Nap". Rögtön elszégyellte magát. "De hülye vagyok: rigmusban gondolkodom".
Elfordította a fejét. Hosszan, kedvtelve mustrálta a mellette heverő női testet. "Szép, és - az enyém!" Megérintette a zilált hajfürtöket, aztán mohón beletúrt a selymes lombozatba. Az asszony mocorogni kezdett, rányitotta tekintetét a föléje terebélyesedő mosolyra. Balázs egészen közel hajolt, megcsókolta.
- Jó reggelt, szépséges Kacsóné Barta Zsuzsanna, édes úrnőm!
Zsuzsa szeméből lassan szállt el az álom. Ugyanabban a testtartásban, oldalvást fekve mosolygott.
- Neked is, férjecském. Mire véljem a hízelgő titulust?
- Arra, hogy megkacsósodtál.
- Nem hiszem, hogy máris lerí rólam. Úrnő pedig, afféle Lorántffy Zsuzsanna végképp nem vagyok.
- Né vagy, lelkem: a feleségem! - Balázs odafúrta a fejét a hálóing dekoltázsába. - Ez nagyon-nagyon jó, mindennél fontosabb...
Zsuzsa ujjai összevissza futkároztak Balázs fején. Átérezte a tétlen együttheverészés friss örömét, a háborítatlan nyugalom biztonságát. Csöppet sem furcsállta, hogy ezen a reggelen - életében először - nem a saját kisszobájában ébredt. Vissza