Parlando 1989. június-július-augusztus

Előszó

Tudjuk, nem a zeneszerzők voltak, kik műveiknek, szonátáiknak nevet adtak. Kiadóik voltak azok, akik rendszerint általuk kitalált elnevezésekkel vevőkörük számára kívánták vonzóvá tenni a műveket. Ritkán volt azonban az elnevezés olyan félremagyarázások forrása, mint az op. 31-es d-moll szonáta esetében. A legtöbb Beethoven-életrajz említést tesz arról, hogy amikor Schindler kérdést intézett Beethovenhez, hogy mit akart mondani ezzel az újszerű szonátával, Beethoven rövid válasza annyi volt: olvassa el Shakespeare Vihar-ját. Különösképpen legjobb tudásom szerint soha senki nem próbálta kutatni, mire gondolhatott Beethoven ezzel a kijelentésével. El tudom képzelni, hogy egy-egy kíváncsibb érdeklődő, elkezdvén olvasni a Vihart és a darab elején azonnal egy hajótörést is okozó, tomboló viharról olvas, megnyugodva, feleslegesnek is tartja a továbbolvasást. Gondolom, nem kell mondani, hogy nem erről van szó, A szonáta keletkezési ideje 1802. Tragikus év Beethoven életében. Hallása huzamosabb idő óta romlik, felködlik benne egyszerre csak a gondolat, nem kell-e munkájának, művészetének kényszerű abbahagyásával szembenéznie, nem jelenti-e ez az olyannyira igényelt emberi kapcsolatainak kényszerű megszakadását. Szégyelli sorsát, nem akar az emberek terhére lenni. Ebben a lelkiállapotban írja meg a Heiligenstadt-i testamentumot. Vissza