A Herman Ottó Múzeum Évkönyve VII.

Fülszöveg

A Miskolci Herman Ottó Múzeum ez idei évkönyvében a Borsod-Abaúj-Zemplén megye területéről a történeti tudományok széles skálájában közreadja a múzeum és az évkönyv munkatársainak legújabb feldolgozásait.
A dolgozatok sorából kibontakozik az a kutató munkásság, amelyet a kitűnő szaktudósok a saját területükön legújabban elértek és tovább gazdagítják a megye történelmének ismeretanyagát.
A kötet bevezető cikkében Balassa Iván Herman Ottó gyűjtéseiről közöl eddig ismeretlen részleteket és az évkönyv ezzel tovább folytatja a nagy tudós életének és munkássága eddig ismeretlen részleteinek feltárását.
Kemenczei Tibor a miskolci múzeum őskori bronztárgyairól, K. Végh Katalin a múzeum avarkori leleteiről fogta össze ismertetését, gazdag illusztratív anyaggal.
Két híres várunknak ismeretlene történelmi részleteivel két dolgozat foglalkozik. Czeglédy Ilona a diósgyőri vár 1629. évi leltárának részletes közreadásával, Détschy Mihály a sárospataki vár 1702-1703. évi pusztulásának ismertetésével fest képet e várak történetének egy-egy szakaszáról.
Román János fontos gazdaságtörténeti és filológiai ismertetést ad megyénk különleges jobbágyterheiről, pénz- és mértékegységeiről a XVI-XVII. század eddig feltáratlan anyagából.
Takács Béla cikkében egy gazdag iparművészeti anyag tárul fel a megye régi kis-ázsiai és egyéb szőnyegkincséből.
Lajos Árpád módszeres szempontokat ad a népi gyermekjátékok rendszerezéséhez, a Magyar Néprajzi Atlasz előkészületeihez, Bodgál Ferenc a kovácsmesterség kutatásának széles külföldi és hazai eredményeit ismerteti bő dülföldi bibliográfiával.
Bodó Sándor a miskolci múzeumban hetven éve összegyűjtött céhbehívótáblákat mutatja be, gazdagon illusztrált tanulmányában. Dobrossy István a Hernád-völgyi házi fonás technikájáról nyújt precíz képsorozatot és előállítási munkafolyamatot. Kozák Károly Kács község történelmének kezdetéről a régészeti és műemléki részletek kapcsán ír összefoglaló tanulmányt.
Kilián István folytatja Szűcs Sámuel naplójának részletes ismertetését, ebből sok iemeretlen részletet olvashatunk Miskolc város gazdaság- és társadalomtörténetéről.
Legújabb kori történetírásunk gazdagodását jelenti az évkönyv négy munkatársának feldolgozása.
Elsőként Fogarassy László, a magyar Vörös Hadsereg III. hadtestének a tokaji hídfőben elfoglalt katonai helyzetét és a 2. dandár anabázisát követi Sopronig, katonai levéltári anyag alapján.
Párkány László a Tanácsköztársaság idején megjelent miskolci sajtóanyagból a Reggeli Hírlap és szerkesztőgárdájának működését ismerteti.
Beránné Nemes Éva történeti feldolgozást ad a diósgyőri vasgyár megmentéséről és a munkások erőfeszítéseiről a gyár védelme érdekében.
Kisvárdai László a szikszói termelőszövetkezetek megalakulásának és kezdeti helyzetének éveiről írta tanulmányát és ezzel a termelőszövetkezeti mozgalom hazai történetéhez nyújt értékes adatokat.
Komáromy József Miskolc város történetének eddig ismeretlen részleteiből tár fel dokumentumanyagot, ismerteti egy korai - több mint 40 000 Rhénus Forint alaptőkéjű - kapitalista vállalkozás, a Gerga-Pataky féle 1778-as üzleti társulás megindulását.
Az évkönyv tanulmányainak sorát a múzeum előző évi ásatásainak és leletmentéseinek összefoglalása zárja be. Vissza