Párizsi kettős

Fülszöveg

Somlyó György nem sokkal a második világháború befejezése után, fiatal költőként és a jósors kedvezéséből hosszú hónapokat tölthetett Párizs városában, ösztöndíjjal. Regényének ez a nagy - költői és emberi szemhatárát kitágító és egy életen át meghatározó - életrajzi élmény a forrása. Az egyetemes emberi felszabadulás boldog mámorában s a "világ fővárosában", minden művészeti és gondolati forradalom központjában a Párizsi Kettős írója legfogékonyabb életkorában ismerte meg - a Sorbonne hallgatójaként - a teljes és egyetemes emberi kultúrát, s azokat a francia művészeti mozgalmakat, forrongásokat, amelyek az európai művészet arculatát - hagyományos vonásait és hagyományos lázadásait - máig meghatározzák századunkban. Ily módon ez a könyv és szerzője akaratlanul is egy magyar irodalmi hagyományt is folytat: a "franciás" magyarokét: Szomoryét, Hevesi Andrásét, Illyés Gyuláét, akiknek az életében és életművében hasonlóképpen sorsszerű élményt jelentett Párizs és szellemi világának, embereinek atmoszférája. Mindez a fiatal ösztöndíjas költő számára nemcsak "elmélet" volt persze, hanem gazdagon áradó, színes és eleven "élet" is, átszőve barátságok, párizsi és itthoni szerelmek, további politikai hitek és balhitek szálaival. S ugyanakkor mindezt körülveszik ebben a regényben a haza: a felszabadult Magyarország ugyancsak színes és olykor felfejthetetlenül ellentmondásos folyamatai, amelyek a fiatal költő párizsi hónapjaiba is beleszóltak.
De ez a kanavász bele van montírozva egy másik regénybe is - és ez magyarázza egyszersmind a címét is Somlyó vállalkozásának - amely a regényírónak a regénye, akinek ismét csak a jósors kedvezéséből lehetősége támadt arra, hogy hajdani élményeit elemző regényét hajdani ifjúsága színterén: ismét csak Párizsban vesse papírra, mint akinek arra nyílt alkalma, hogy négy - és nem akármilyen - történelmi évtized után vesse össze egykori világát, modelljeit, emlékeit, gondolatait és napi életének helyszíneit a sors és az elmúlt idő változásaival, hogy ezekben a változásokban. Goethe szavával szólva, "maradandóságot" ábrázolja. Vissza