Párizs (dedikált példány)

Fülszöveg

"Párizs mindig Párizs marad" - mondja a chanson. De ki ismeri, ki véli ismerni, ki ismerheti ezt a Párizst? Ezt a Párizst, mely a szertelenséggel, a gigantizmussal határos. Ezt a pezsgő, sokarcú várost. Ezt a fővárost, mely napról napra, percről percre változik, visszafordíthatatlanul és észrevétlenül. Ez a könyv nem csak könyv, de nem is csak egyszerű fényképalbum.
Egy szerelmi vallomás. Egy szenvedély története. Logikus végkifejlete egy tévedhetetlen és végzetes cinkosságnak ember, a szerző, és város, ember és anyag között.
Meghívás egy utazásra, ösztönzés az örömre és arra a vágyra, hogy jobban ismerjük és megértsük a várost mindenféle állapotában. Meghívás egy némileg köznapi utazásra, de nem a kitaposott utakon, nem a hivatalos útikönyvek nyomán.
Még inkább: beavatási zarándoklatra. Újbóli felfedezésre.
Ez a Défense tornyainak, a Géode és a Cité des Sciences Párizsa. De a Grands Chantiers, az Eiffel-torony, a Maxim mulató, a luxus és a szépség, az öröm és a gyönyör Párizsa is.
A 21. század hajnalán, a régi és az új közé beékelődve, Párizs a modernség, a hatékonyság, a nagyság útját választotta. Egy szempillantás, egy sóhaj ideje alatt fellebbenti a fátylat tündöklő vetületeiről: íme a tükrök Párizsa, a visszfények Párizsa, az árnyak Párizsa, a fények Párizsa.
Foglyul ejtve a fényképész gyakorlott és leleményes pillantásának csapdájában, szemünk előtt feltárul a város teljes egészében, végtelen bonyolultan, de bonyolultságában is mértéktartóan. Párizs leveti köntösét, Párizs csupaszon mutatkozik, ez a különös és hóbortos, elbűvölő és szürrealista, ünnepélyes és grandiózus város. Hogy Párizst megértsük, a mélységeibe kell hatolnunk. Ezt felfogva, a fotografus képes volt túllépni a valóságon, hogy azt megtisztítva magasra emelhesse. Vissza