Párisi notesz

Előszó

A világ minden részén elszórtan élünk settenkedő inkognitóban, mint száműzött királyfiak. De mindenütt megismerszünk egy-egy titkos jelről. Mi vagyunk azok, akik, ha a lépcsőn szembekerülünk valakivel, halkan "parden"-t mormolunk; mi állunk félre a villamosmegállónál és szállunk föl utolsónak; mi ülünk sárgafedelű könyvvel a sziget valamely elfelejtett padján, mi suhanunk el a Képművészeti Múzeum néptelen galériáiban és mi ülünk be néha vagyonunk roncsain a Ritz egy zugába és alig várjuk ebédünk végét, hogy egy pohár Bénédictine mellé peckelhessük le cigarettánk hamvát. Mi vagyunk Páris rajongói.
Aki ismeri Párist, az rajong is érte. Ez az a város, amely soha senkinek se hozhat csalódást és amelyet minél jobban ismerünk, annál több szépségét látjuk. Párist megismerni tehát annyi, mint gyönyörködni. Párist ismertetni annyi, mint gyönyörködtetni.
Orbák Attila nagyon ismeri Párist, tehát nagyon szereti is. De azonkívül szellemes, könnyűszavú író is, tehát stílusos, meggyőző illusztrátora annak a mérhetetlenül bonyodalmas szövegnek, amit úgy hívnak, hogy: Páris.
Nyájas olvasó, aki Párisba indulsz, fogadd jószívvel tőlem ez egy tanácsot: fogódzkodjál vak hittel Orbók Attila szellemi kezébe és ha visszajöttél, akkor fogod csak hálásan látni, hogy mennyi szépséghez vezetett az el, tömérdek unalomtól, tétovázástól és időpocsékolástól bölcsen megkímélvén.
Nagy Endre Vissza