Párhuzamos viszonyok

Fülszöveg

„Milyen egy magyar bestseller? Milyen regényt vesznek és forgatnak szívesen a műveltebb magyar olvasók? Ezekre a kérdésekre szinte modellszerű érvénnyel ad választ az irodalomtörténészből regényíróvá lett Szalay Károly, új műve a Párhuzamos viszonyok. (...) (amellett hogy a politika és a sex ügyes adagolásával közönségsiker lett) fontos lépés a mai magyar próza haladásának útján, ahol a régi politikai tabukkal együtt számos eddigi társadalmi tilalomfa is ledől és szemétre kerül."
1989 BBC magyar adása, Gömöri György

„A könyv az 1988. évi könyvhét egyik nagy sikere volt. (...) A sikerben minden valószínűség szerint része volt az j egyébként a történethez szervesen hozzátartozó I de részletekben túlságosan tobzódó szekszuális jeleneteknek, a magával ragadó cselekménynek, főként azonban az 1956-os felkelés eseményei mindmáig legmeggyőzőbb, leghitelesebb, legőszintébb ábrázolásának. Ezt a témát annyian és annyiféleképpen manipulálták, hogy akik megértük, végre ráismerünk."
Kolozsvári Grandpierre Emil (Élet és Irodalom, 1988. október 4.)

„Szalay Károly regényének, mint minden valamire való írásnak, több olvasata van, attól függően, hogy hány évesek olvassák. (...) Szalay kettős, sőt hármas játékba vonja be az olvasót. (...) Ez a csúfondárosság teszi üdítő olvasmánnyá az egyébként nagyon is szomorú történetet."
Horpácsi Sándor (Könyvvilág, 1988. június)

„A politikai tabuk felszámolása tekintetében kétségtelenül a Párhuzamos viszonyoknak az a jelenetsora - a regényterjedelemnek mintegy egyötöde - megy a legmesszebbre, amely 1956 őszének eseményeit idézi fel. (...) Az erotikus kalandok és a politikai események tabukat döngető ábrázolása mindazonáltal (...) befolyásolja a narráció természetét is. Szalay Károly a pikareszk regénynek (...) a hagyományait követi (...)
Pomogáts Béla (Forrás, 1989.3. sz.)

Szalay Károly (szül. 1929. május 7.) író, történész, kandidátus. Magyar-történelem szakos tanár. A katedrán töltött éveket követően aspiráns, majd kiadói szerkesztő (Szépirodalmi Kiadó, Magvető). Több ciklusban a TV szerkesztője (1964-1969,1990-1994). A Magyar szatíra elismert szakértője, kiváló filmes monográfiák (Chaplin, Tati) szerzője. Az elmúlt két évtizedben több nagy figyelmet keltő regényt írt. Regénytrilógiája - Szerelmes éveink; Párhuzamos viszonyok; Bikakolostor- a közelmúlt, a II. világháborútól a nyolcvanas évekig tartó kornak hazai valóságát festi meg, történelmi regénye {A Sátán helytartója) viszont a 17. századi Magyarország világát idézi fel nagy megjelenítő erővel. Pompejiről szóló művében az elpusztult, majd kiásott város egykori élete elevenedik meg.

Főbb művei: Karinthy Frigyes, monográfia (1961); A magyar szatíra száz éve (1750-1850), korszakmonográfia (1966); A geg nyomában, filmesztétika és filmtörténeti tanulmányok (1972); Humor és szatíra Mikszáth korában (1850-1900), korszakmonográfia (1977); Chaplin, monográfia (1979); Karinthy Ferenc, monográfia (1979); Jaques Tati, monográfia (1982); Szerelemes éveink, regény (1988); Párhuzamos viszonyok, regény (1988); Bikakolostor, regény (1989); Műterem Budán, regény (1990); A Sátán helytartója, regény (1993); Taigetosz avagy kiáltás polgárságért, történelmi esszék és politikai szatírák (1996); Szerelem és halál Pompejiben, regény (1997) Vissza