Párhuzamok - kanyarok

Előszó

ELŐSZÓ
Egy ország gazdaságának és társadalmának fejlődéséhez, versenyképességének megtartásához a munkaadói igényeknek megfelelő ismerettel, képességekkel és készségekkel rendelkező szakemberekre van szükség. Annak feltérképezése, hogy a szakképzés és a munkapiac igényei mennyire vannak összhangban egymással, az iskolapadból kikerülő diákok mennyire felkészültek a munkába állásra, illetve milyen mértékben befogadóképes a munkaadói oldal, mennyire elégedett a kezdő munkavállalók kompetenciáival, szakmai felkészültségével, elképzelhetetlen a szereplők alaposabb ismerete nélkül. Az ilyen információk továbbá a képző intézmények számára is fontosak (lehetővé teszik a teljesítmény mérését, a képzésekről adott visszajelzések a belső minőségellenőrzés részét képezhetik), adatbázisba rendezve a pályaorientáció területén is hasznosíthatók.
Mindezek megismerésére bevett eszköznek számítanak a különböző pályakövetéses vizsgálatok, amelyekre még régóta és jól működő pályakövetési rendszerrel rendelkező országokban is szükség van. A hazai oktatáspolitikának ugyan többször kinyilvánított és megerősített szándéka egy ilyen rendszer létrehozása, ez irányú kezdeti lépések már meg is történtek, ám a rendszer tényleges elindításának időpontja egyelőre még nem jósolható meg. Ennek következtében Magyarországon különösen fontosak és kívánatosak a szakképzésben végzettek ilyen jellegű felmérései.
Saját diákjairól számos iskola végzett és végez intézményi pályakövetést, jóllehet az ilyen vizsgálatok, kvázi kutatások eredményességével, tényleges hasznával sokan elégedetlenek -mind az iskolán kívül, mind azon belül. Egy, az OFI-ban folyó, szintén TÁMOP-projekt (Mártonfi 2011) keretében értékes elemzések születtek ebben a témában, amelyek a problémák puszta ismertetésén túl a kudarcok okaira is rávilágítanak.
Az intézményi vizsgálatok eredményei helyi szinten relevánsak: az intézmények, afenntar-tók, esetleg a helyi közösség számára szolgáltatnak értékes információkat. Az adatok magasabb szintű - megyei, regionális, országos - rendszerbe foglalásának hiányában (bár ahogy említettük, még egy ilyen rendszer megléte esetén is) szükség van átfogóbb kutatásokra is. Ilyenekre azonban ritkán kerül sor. A kivételek (pl. MKIK GVI 2011, 2010, 2009, 2008; NSZI 2006) közös jellemzője továbbá, hogy a diákokat röviddel (még ugyanabban az évben, esetleg egy évvel később) a szakképzettség megszerzése után keresik fel. Ily módon főleg a szakképzés közvetlen hatását mérik, hosszabb távú folyamatok megragadására kevéssé alkalmasak. Vissza

Fülszöveg

Mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalom elfogadott tényként kezeli, hogy az iskolából a munkába való átmenet az utóbbi évtizedekben a korábbinál sokkal komplexebbé vált. Ahelyett, hogy az iskola után közvetlenül elhelyezkednének kitanult szakmájukban, a fiatalok közül sokan eleinte másképp cselekednek: továbbtanulnak (felsőfokon, érettségit vagy új szakmát próbálnak megszerezni); ideiglenesnek gondolt (félállású vagy fekete-) munkát vállalnak, mellette esetleg tanulnak is; gyakran cserélnek álláshelyet, és ezek az eltérő élethelyzetek a legkülönfélébb kombinációkban váltják egymást. Ugyanakkor kevés olyan hazai kutatás készült az utóbbi időben, amely az iskolapadból kikerülő, köztük a szakmát szerzett fiatalok pályakezdését vizsgálta volna. Ezt a hiányt igyekezett csökkenteni az a vizsgálat, amelynek legfontosabb eredményeit e kötet adja közre. A szerzők három évvel korábban szakmát szerzett fiatalokat kerestek fel, elképzeléseik, terveik, életstratégiák iránt érdeklődve, feltárva azt is, milyen sikereket és kudarcokat könyvelhettek el ezek megvalósítása során, milyen családi és iskolai tényezők és egyéb külső hatások befolyásolták szakmai pályafutásuk kezdeti időszakának alakulását. Vissza