Párhuzamok és kereszteződések (dedikált példány)

Fülszöveg

Az európai műveltség fő forrásának tekintett itáliai félsziget és a Kárpátmedence földrajzi közelsége kezdettől fogva szükségszerűen magával hozta a népeik közt szövődő sokrétű kapcsolatokat. Dinasztikus érdekek és egyházpolitika, kereskedelmi célkitűzések és tudásvágy, hatalmi törekvések és műpártolás egyaránt alapul szolgáltak az államközi és egyéni összeköttetésekhez. Ezek az összeköttetések nem voltak mindig zavartalanok: a honfoglaláskori kalandozó magyarság első itáliai látogatásai az olaszokban rémült kétségbeesést keltettek, ahogy a magyar vezető rétegek is ellenségesen fordultak szembe az Itáliából jött idegen trónigénylőkkel. az életmód, a felfogás és vérmérséklet különbözősége gyakran megnemértést és bírálatot váltott ki a másik nép fiaiból - de a nagy szellemi áramlatok, a közös eszmények és azonos érdekek hidat teremtettek a kölcsönös rokonszenv és megbecsülés felé, és hazájuk történelmének válságos korszakaiban szövetségessé tették a hasonló célokért harcoló olaszokat és magyarokat.
A könyv tíz évszázadon át követi nyomon a két nép találkozásainak kiemelkedő mozzanatait, a szereplők személyes tanúságtételeivel illusztrálva az elbeszélést: a régi krónikásoktól és utazó kereskedőktől kezdve a humanista írókig és diplomáciai küldetésben járó követekig, a törökkori olasz történetírók elemzésein és az egykorú alkalmi irodalom visszhangján át a múlt századi nemzeti mozgalmak szolidaritásának megnyilvánulásáig. A szöveget gazdag olaszországi és hazai képanyag és a magyar-olasz kapcsolatok bő bibliográfiája egészíti ki.
Jászay Magda a budapesti és ösztöndíjasként a római egyetemen végezte tanulmányait; olasz művelődéstörténetből doktorált Budapesten Rodolfo Mosca professzornál. Először a Történettudományi Intézetben dolgozott, ahol részt vett az 1848 centenáriumára készült kiadványok munkálataiban, majd a budapesti Olasz Kultúrintézethez került, ahol máig is működik. Elsősorban a 19. századi magyar és olasz nemzeti mozgalmak kölcsönhatásaival foglalkozott; könyvei, tanulmányai jelentek meg Magyarországon és Olaszországban a két nép 1848-as szabadságharcának kapcsolatairól, magyar emigránsok olaszországi működéséről, az olasz nemzeti megújulás szellemi előkészítőiről, a francia-olasz-osztrák háború diplomáciai előzményeiről. Ezen túlmenően vizsgálódásai kiterjedtek a törökkori olasz történetírókra is, és gondozta Lorenzo Da Ponte 18. századi emlékiratainak magyar kiadását. Munkásságáért 1976-ban az Olasz Köztársaság érdemkeresztjével tüntették ki. Vissza