Parent úr

Előszó

Részlet a könyvből:
Parent úr.
I. A kis Gyuri, négykézlábon állva, homokból hegyeket épített. Kezével először összeseperte a homokot, aztán piramist emelt belőle s a csúcsára gesztenyefa-levelet tűzött.
Atyja, ki vas-széken ült, egész figyelmével szerelmesen nézte és az emberekkel teli kis kertben csak őt látta.
Az egész körbefutó út hosszában, mely a vízmedence s a Trinité templom előtt vezetett el és a gyepágyat megkerülve visszatért, a többi gyermekek is el voltak merülve kölyök-kutyákra emlékeztető játékukban, mialatt nevelőnőik ostoba szemükkel közömbösen bámészkodtak a levegőbe, vagy anyáik egymással csevegtek, de ellenőrző tekintetüket csemetéikről egy pillanatra sem vették le.
A dajkák komoly arccal, főkötőiknek rikító, hosszú szalagait maguk után húzva, párosával sétáltak s karjukon csipkékbe burkoltan valami édes kis fehérséget tartottak, míg a kis lánykák rövid ruhában, mezítelen térddel, a karikázást olykor félbeszakítva, nagy komolysággal társalogtak. A parknak zöldzubbonyos őre a sok finom csöppség között bolyongott és minduntalan óvatosan kitért, hogy föl ne döntse a homoépítményeket, rá ne taposson a kis kezekre és meg ne zavarja az apró emberi lárváknak hangyamunkáját. A nap a Szt. Lázár ucca házai mögött hanyatlott alá és széles, ferde sugaraival még egyszer elöntötte a csinosan öltözött gyermekhadat. A gesztenyefákon sárga fény világolt s a templom magas kapuja előtt a három szökőkút olvadt ezüst sugarakat lövelt fel. Vissza