Párbeszéd Istennel

Előszó

Kedves katolikus testvéreim!
IV. Béla a tatárok kivonulása után, 1242-ben, könnybelábadt szemekkel járta végig a felégetett várakat meg falvakat, és elszorult a szíve a feldúlt családi otthonok láttán. De hosszú évtizedek szívós munkájával a romok helyére teljesen új, erős hazát épített fel.
Ebben az országépítésben nemcsak a kőművesek segítettek neki, hanem két imádkozó ember is: a Nyulak szigetén az édeslánya, Árpádházi Szent Margit kulcsolta össze a kezét imára, s derűs lélekkel fogadta el a ránehezedő áldozatokat. - Itt a Pilis hegységben, Esztergom közelében pedig Boldog Özséb, a pálosok alapítója és rendtársai közös imáikkal s fegyelmezett életükkel a lélek erejét csepegtették bele a magukra eszmélő családokba.
Manapság a rádió, a televízió, az újságok minden egyes családnak a legbensejébe férkőznek be. Sok jót is nyújtanak nekik: bevezetik hozzájuk a nagyvilág művészetét, kultúráját, megláttatják velük a fejlődés nekilendülését, az elgondolkoztató problémákat. - De pusztítani is tudnak bennük: nevetségessé teszik legnagyobb értékeiket, a tiszta házasságot, pellengérre állítják a család küldetését, a gyermekáldást és nevelést. Így állandó ráhatásukkal nagyobb rombolást képesek népünkben végbevinni, mint egykor a tőlünk gyorsan kivonuló tatárok.
Ezért adjuk a kezetekbe ezt az imádságos könyvet, lapozzatok bele minden nap, és az egész családotokkal együtt a figyelmes imádság hullámhosszán forduljatok oda a Mennyei Atyához. De legyen szerető szavatok egymáshoz is. Gondjaitokban és örömeitekben fedezzétek fel, hogy az Egyház szentségein, szentelményein és szertartásain keresztül Krisztus áll az oldalatok mellé. A munkahelyeteken, az utcán is engedjétek a fületekbe csengeni a szavát: "Amit egynek e legkisebbek közül tettetek, azt nekem tettétek." Vissza