Előszó
Párbajkódexet írtam - a párbajok ellen. A lovagiasságról írtam - a párbajért.
Vallom a lovagias út szükségességét a becsület védelmére. Vallom a komoly párbaj nevelő hatását. Vallom, hogy komoly...
Tovább
Előszó
Párbajkódexet írtam - a párbajok ellen. A lovagiasságról írtam - a párbajért.
Vallom a lovagias út szükségességét a becsület védelmére. Vallom a komoly párbaj nevelő hatását. Vallom, hogy komoly és férfias ellenfelek csak a lovagias úton találkozhatnak össze - kiengesztelődésre.
Sokan, nagyon sokan valljuk mindezt!
Ezt a hitvallást pontozatokba szedtem és a pontozatok idővel terjedelmes kötetté nőttek.
Nem merem magamnak vindikálni, hogy sikerült kodifikálnom a lovagias ügyekben kialakult helyes gyakorlatot. A törekvésem azonban erre irányult, - milyen eredménnyel, azt olvasóim fogják megmondani.
Azok a tanácsok, amelyeket nagytekintélyű jóakaróim adtak, súlyosan estek latba azon elhatározásom kialakulásánál, hogy könyvem gerincének egyrészt a becsületügyi eljárásról, másrészt pedig a megbízottak szerepéről szóló elveket tekintsem. Ez a két vezetőgondolat foglalkoztatott évek óta és úgy érzem, hogy ez a két gondolat testesül meg könyvemben.
Jó megbizottakat kérünk; azonban ezek is minden köztük felmerült vitát választott bíróság elé vigyenek.
Nem áltatom magam azzal, hogy könyvem kimondotta az utolsó szót minden kontroverz kérdésben, amely a megbizottak között a bíróságok külömböző alakjai tekintetében a sértés minősítése közül vagy pedig a párbajok szükségességének megállapítását illetően a konkrét esetnél felmerülhet.
Ahány konkrétum van, annyi beállítás; ámde jó és korrekt elintézés csak egy van.
Szeretném hinni, hogy a jó és korrekt elintézést keresőknek ez a könyv bajtársi segítséget fog nyujtani!
Vissza