Parasztsors, magyar sors

Előszó

Részlet a kötetből:

MULT

Multja homályba vész, de vele kezdődik a történelem. Amikor a barlangok előtt, vagy a kunyhók körül a föltaposott földből kikeltek a gyűjtögetett vadgyümölcsök és vadgabonák elszóródott magjai és az ember ápolni kezdte őket, megszületett a paraszt, a földdel összekötött ember. Amikor pedig leverte az első karót, hogy kerítést csináljon a vadak ellen, megszületett a helyhezkötött emberi közösség.
Hogy hol és mikor kezdődött először a földművelés, az igazi paraszti élet, biztosan senki sem tudja. Lehet, hogy Eurázia füves pusztáin, a Nilus medrében, a kínai és indiai alföldön, Mexikó buja völgyeiben külön-külön hódította meg, külön-külön törte fel, de ahogy ma látjuk, nagyjából azonos módszerekkel, hasonló eszközökkel, azonos szükségtől hajtva és így hasonló lelkiséggel vette művelés alá az ember, az ősparaszt a buja, vad földet. Annyi tény, hogy a füves puszták kövér hátságain, nagy, lomha folyók vizenyős völgyeiben, csendes erdők alján, dombok napos hajlatán, buja mocsarak száraz szigetein, valahol távol az ismeretlen ősmultban, földmívelő közösségek keletkeztek, amelyekből később nagy nemzetek lettek. Kínaiak, hinduk, arabok, latinok, szlávok, germánok, magyarok: mind-mind a földbe gyökerező paraszti törzsekből épültek hatalmas nemzetekké. Még akkor is, ha a laza paraszti törzseket harcos, nomád törzsek fogták össze állami egységbe, ők forrasztották szilárd nemzetté. Mert később mégis csak ők merültek bele a paraszti néptengerbe, mint a húnok a kínaiakba, mint a mongolok a hindukba s mint a turk az ugor parasztságba. Vissza

Fülszöveg

Ez a füzetsorozat nem azzal a céllal indult, hogy a magyar nép társadalomtudományi tájékozatlanságát néhány füzet közrebocsátásával egy-kettőre megszüntesse. Ez nagy és nehéz munka. Inkább csak indítás, kísérlet és próba arra, hogy hogyan is tudnánk az igényesebb, gondolkodó olvasókat, munkásokat, parasztokat és diákokat a társadalomtudomány fogalomvilágába bevezetni, hogy ott azután tájékozódva, először igényes, ítélőképes olvasókká, azután pedig cselekvő emberekké nevelődjenek. A füzetek éppen ezért nem adnak olyan egységes, világnézetileg összehangolt képet, mint amilyet némely olvasó szeretne. Ez egy távolabbi cél, mi most megelégszünk azzal is, ha ítélőképes olvasókat nevelünk akik a kellő időben a dolgozó tömegeknek valóban tovább tudják adni amit itt megszereztek. Nem tehettünk hát egyebet, mint a mai magyar szellemi élet legjobb erőit megszólaltattuk egy-egy kérdésben. Ezek elsősorban harcos szellemi vezetők és nem szaktudósok, de meggyőződésünk, hogy ha a társadalomtudomány eddigi szakemberei nem közelítették meg a népet, még az igényesebb és gondolkodó embereket se, akkor csak bennük volt a hiba. Amit tanítottak, vagy nem volt fontos, vagy nem a mi dolgunk volt. A magyar népnek a magyar nép dolgairól kell elsősorban tudni, mert csak itt és így válhatik benne a tudás cselekedetté, történelmi tetté. e sorozat írói és tudósai ezt akarják, ezt próbálgatják. Vissza