Fülszöveg
„Közhely, hogy a jövőre nézve csak a múltból vannak értesüléseink. A »múlt« azonban nem tanít semmire, nem jogosít fel semmire, s el sem múlik. Rétegekben rakódik le bennünk, s gyenge emlékezetünk mellett - inkább mint cselekvő feledés - hat akkor is, ha soha semmit nem írunk meg, nem »termelünk ki« belőle történelemnek.
Gyakorlati történeti tudással, az értesülések »üzemszerű« feldolgozásával még sokáig nem leszünk képesek veszteségeinket csökkenteni. Történetileg ezek ma már nem területi veszteségek, hanem az önismeret hiányából származó, a társadalmi érintkezésben csak a próbálkozások ütközéseiből, kudarcaiból, jobb esetben kerülő útjaiból összegződő deficitek. Az elmúlt évtizedekben nagy vállalkozások maradtak el, például a nagy tudományos készültséget és apparátust igénylő korszerű ár-, bér-, népességtörténet, vagy a nagyszerű modern polgári társadalomstatisztikánk kritikai feldolgozása. Beindításuk is csak évek múlva hozna eredményt. Bár ezekből csekély közvetlen,...
Tovább
Fülszöveg
„Közhely, hogy a jövőre nézve csak a múltból vannak értesüléseink. A »múlt« azonban nem tanít semmire, nem jogosít fel semmire, s el sem múlik. Rétegekben rakódik le bennünk, s gyenge emlékezetünk mellett - inkább mint cselekvő feledés - hat akkor is, ha soha semmit nem írunk meg, nem »termelünk ki« belőle történelemnek.
Gyakorlati történeti tudással, az értesülések »üzemszerű« feldolgozásával még sokáig nem leszünk képesek veszteségeinket csökkenteni. Történetileg ezek ma már nem területi veszteségek, hanem az önismeret hiányából származó, a társadalmi érintkezésben csak a próbálkozások ütközéseiből, kudarcaiból, jobb esetben kerülő útjaiból összegződő deficitek. Az elmúlt évtizedekben nagy vállalkozások maradtak el, például a nagy tudományos készültséget és apparátust igénylő korszerű ár-, bér-, népességtörténet, vagy a nagyszerű modern polgári társadalomstatisztikánk kritikai feldolgozása. Beindításuk is csak évek múlva hozna eredményt. Bár ezekből csekély közvetlen, »gyakorlati« hasznunk is lehetne - s hol lehetne olcsóbb beruházással akár fél százalék hatékonyságnövekedést elérni?; sokkal többet vesztünk azonban közvetve, társadalomszervezeti örökségünk felől való végzetes tudatlanságunkon." (Tóth Zoltán)
Nagyon kevesen vannak, akik olyan mélységben ismerik a magyar társadalom múltját, mint Tóth Zoltán, aki ennek a tudásnak a birtokában egyszerre képes annak legkritikusabb, egyben azonban tudásából adódóan a leginkább megértő megítélésére. Történeti kutatásai a 18-20. századi magyar társadalomfejlődésre, a falusi-mezővárosi közösségek életére, a demográfiai viszonyokra, a polgárosodás folyamatára, a városok és a középosztály múltjára ugyanúgy kiterjednek, mint a központi hatalomnak a társadalom számbavételére, osztályozására irányuló gyakorlatára, amit a Monarchia-korabeli foglalkozásstatisztikák elemzésével vizsgál történetírásunkban egyedülálló módon. A kötet szerzői, Tóth Zoltán pályatársai, barátai, tanítványai a múlt feltárásának általa vallott céljaitól vezérelve - „az önismeret hiányából származó deficitek" csökkentésének szándékával - szeretnének tisztelegni tanulmányaikkal széleskörű társadalomtörténeti munkássága, kutatásra, vitára, szellemi alkotásra szólító, inspiráló gondolatai előtt.
Vissza