Paraszti vallomások Zalában II.

Előszó

A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatának Zala megyére vonatkozó második kötetét tartja kezében az olvasó.
Az első kötet a történelmi Zala megye hat járásából hármat adott közre (Kapornaki járás, Szántói járás, Tapolcai járás), főként terjedelmi okok miatt Jelen kötet a maradék három járás (Egerszegijárás, Lövői járás, Muraközijárás) paraszti vallomásait közli. Mivel az első kötet részletes bevezető tanulmányt tartalmaz, ezért ezúttal csak azokat az információkat közöljük, amelyek csak erre a kötetre vonatkoznak. Tehát nem térünk ki az úrbérrendezés jelentőségének taglalására, a kilenc kérdőpontos vizsgálat értékelésére, mint ahogy nem ismételjük meg a megye úrbérrendezésére, közigazgatási beosztására stb. vonatkozó adatokat sem. A kiadási elvek is megegyeznek az előző kötetével, a forrásátírási módszerektől kezdve a könyv struktúrájáig bezárólag.
Ami az előző kötethez képest lényeges eltérés, az a források nyelve. Az előző kötetben közölt járások lakossága túlnyomórészt magyar anyanyelvű volt, ezért - az úrbéri rendelemek megfelelően - a felvett vallomások nyelve is magyar, e kötet két járásában viszont éltek horvát (Muraközijárás) és szlovén (Lövőijárás) nyelvű lakosok is, ezért itt nemcsak magyar nyelvű vallomásokkal találkozunk. A Lövői járásban a nem magyar paraszti közösség vallomásait latinul rögzítették; ezek a helységek ma Szlovéniához tartoznak. A Muraközi járásban, ahol a lakosság horvát nyelvű, vegyesen fordulnak elő latin és horvát nyelvű vallomások. Vannak olyan helységek, ahol csak latin nyelvű iratokkal találkozunk, vannak olyanok, ahol mind a két nyelven lejegyezték a kérdéseket és a válaszokat is. Ezekben az esetekben mi a latin változatot közöltük, egyrészt a horvát nyelv ismeretének hiányában, másrészt azért, mert a latin és horvát nyelvű szövegek egymás szó szerinti fordításai. Minden olyan esetben, ahol van horvát nyelvű vallomás, ott lábjegyzetben utaltunk rá. Vissza