Paraszti huncutságok (dedikált példány)

Előszó

A szerző előszava
Állatorvos vagyok és nem író. ötven éves elmúlottam, amikor úgy éreztem, hogy le kellene írnom azt a sok kedves élményt, amelyben munkám során a sors kegyeltjeként részesültem.
Nem akarok szakmát változtatni, csak emlékezni és emlékeztetni szeretnék. Emlékezni fiatal éveimre, amit kezdő állatorvosként falun töltöttem el, ahol szívem minden melegével, szeretetével hozzánőttem a parasztsághoz.
Emlékeztetni őket az igazi emberi értékekre, ami bennük szunnyad, ami apáról fiúra szállt hagyományként, s amit nem láttak és nem hallottak, az ott buzog bármikor feltörő vulkánként génjeikben.
Most, hogy elszakadtam a falutól és a sors íróasztalhoz láncolt, egyre többet gondolok vissza az ott töltött csodálatos huszonkét esztendőre. A Budapestre költözött sok paraszti írónk is a fővárosból sírja vissza falusi életét és énekli meg a régmúlt idők élményeit. Én is így vagyok. Olyan ez, mint a rabmadár sorsa. Bármilyen jó dolga is van a kalitkában, bármennyire is összkomfortos az élete, azért visszavágyik az erdőbe, a szabad életbe, az ő szerettei közé. Sokszor érzem úgy, mintha a lelkem, a valódi énem ott maradt volna a sokszor nyers, de őszinte, szeretetre vágyó és szeretetet adó "parasztjaim" között. Nem akarom magamnak kisajátítani őket, de beléjük nőttem, befogadtak, övék vagyok, egy massza, egy szív, egy lélek életem végéig.
Jómagam falusi tanító hetedik gyermekeként láttam meg a napvilágot. Édesapámtól otthon mindig azt hallottam, hogy az Úristen után a mindennapi kenyerünket a parasztembernek köszönhetjük. Ez úgy belémrögződött, hogy bárhol jártam a nagyvilágban, a parasztságot mindig védelmembe vettem, ha úgy éreztem, hogy becsületükön csorbát ejtettek, méltóságukban megsértették őket. A falun töltött gyermekkorom, a szülői ház indíttatása adott egy tarisznyára való élményt, amely kialakított bennem egy képet a falusi parasztságról... Vissza

Fülszöveg

Bartalis Imre időnként nosztalgikusan fogalmaz, nyilván azért, mert számít arra, hogy az írásaiban megszólaló emberek megőrzik emlékezetükben, és azért is, mert mindig időszerű és figyelemreméltó tapasztalatokról kíván szólni az olvasóknak. Történeteiben az elmúlt évek, évtizedek sajátos vidéki életformáját eleveníti fel. Nagyképűség és pátosz nélkül teszi ezt, a sokat megélt és sokat látott ember bölcsességével, derűjével. Szavai, mondatai éppen emiatt pontosak és találóak. Érdemes odafigyelni rájuk.
Gion Nándor

Dr. Bartalis Imre neve már a fiatal állatorvos nemzedék számára is szimbólumértékű, nemcsak szakmai kitüntetései és megbecsülése, hanem emberi helytállása miatt is... Az ő munkássága egyben a faluhoz őszintén kötődő értelmiségi létformájának egyfajta modellje lehet...
Elbeszéléseiből a szakma megrendülőfélben lévő presztizsének féltése, emberszeretete, kiváló pszichológiai érzéke rajzolódik ki...
Stílusában nincs semmi mesterkéltség, közérthetően ír - gyakran "hibátlan" tájszólásban! -, ahogyan ő mondaná: "huncutul", azaz: fordulatosan, fergeteges humorral...
Szolgáljon ez a könyv annak bizonyítékául, hogy a mi életünk, munkánk is lehet olyan élménygazdag, mint James Herrioté.
Dr. Gerencsér Ferenc Vissza