Paraszt ujság parasztnaptára 1947-esztendőre

Előszó

BEKÖSZÖNTŐ

„Minden esztendő meghozza a maga terhét". Nem így szoktuk kezdeni az újévi köszöntőt, de most mégis ezzel kezdjük. Ez az esztendő, amelyik elmúlt, a nehéz terhek esztendeje volt. Nehéz volt mindenképpen: belpolitikában, külpolitikában, gazdasági életben, termésben és időjárásban. Nehéz volt, meri a háború ugyan elmúlt, de a terheit itthagyta. A fegyverek elhallgattak - bár itt-ott még ma is dörrennek egy szer-másszor, - de a gyűlölködés és az erőszakra való hajlandóság nem szűnt meg a földön. A béke ugyan eljött, de nem jött vele az igazság. Hosszú hónapok aggodalmai után súlyos és hitünk szerint igazságtalan békét kaptunk, amelyet csak elviselni lehet, de amellyel lélekben megbarátkozni sohasem lehet.
Belpolitikában ugyanilyen terhes esztendőnk volt Egyik válság a másikat érte. Ennek oka az volt, hogy a demokráciát nem mindenki egyformán értelmezi. Aki úr volt, vagy gazdag polgár volt a múltban, az mást ért demokrácia alatt, mint a parasztok és a munkások. A demokrácia nemcsak az igazaknak ad szólásszabadságot, hanem a hamisaknak is, de a hamisak is az igazak nyelvén akarnak szólni és félrevezetik a népet. És nemcsak a dolgozóknak ad jogot és szabadságot a demokrácia, hanem a dologtalanoknak is, nemcsak a szegényeknek, a parasztoknak és a munkásoknak ád lehetőséget a politikára, hanem az uraknak és a gazdag polgároknak is. Mivel azonban ezek kevesen vannak, igyekeznek maguk köré dolgozókat sorakoztatni. Ez a szokásos magyar politizálás és ez teljes erővel feléledt » az elmúlt esztendőben. Mindig találnak embereket, újságírókat és politikusokat, akik a nagy többségben levő dolgozók megosztásában látják élethivatásukat és fő kereseti forrásukat. „Oszd meg a népet és uralkodhatsz rajta'': ez az uralkodó osztályok örök politikája. És sajnos, mindig találnak Még olyan 5-10 holdas parasztokat is, akik jobban hisznek a 100 holdas uraknak és ügyvédeiknek, mint a saját 5-10 holdas paraszttestvéreiknek. Ezért aztán újra és újra feléled a harc a magyar politikai pártok között és a dolgozó nép néha haraggal, néha aggodalommal nézte, hogy végül kié lesz az ország: az uraké lesz-e megint, mint ősidők óta mindig, vagy a népé, mini ahogy ^hittük és hirdettük. De nehéz esztendő volt ez termelés és időjárás szempontjából is. A bőséges 1944-es esztendő terméséből még a háború szörnyű dúlása, pusztítása és széthurcolása ellenére is sok maradt át 1915-re.
De 1945-ben már rossz termés volt, kevés és gyenge volt a vetés és aszály is volt és nem maradt semmi tartalék 1946-ra. Aggodalommal kezdtük az 1946. évet és az aggodalmunk nem szűnt meg egész éven át, mert egyfelől a szörnyű pénzromlás, a rengeteg teher és beszolgáltatás, másfelől a szárazság, a kenyérhiány és takarmányhiány fenyegette a sokat szenvedett magyar népet. Ez az aggodalom kísér bennünket a most kezdődő 1947-es esztendőben is... Vissza