Parallel 2015/32.

Előszó

"Nagyon furcsa és izgalmas volt az elején. Nem voltunk elutasítóak és kritikusak, hanem inkább kíváncsiak. A 17 évesek naivitásával mindent ittunk, amit mondott. Vigyázott arra is, hogy ilyen fiatalon ne széledjünk szét. Ha lehetett, összegyűjtötte a társaságot a darabok átbeszélésére és azért is, nehogy >>elüssön bennünket az élet<<. Persze megesett ilyesmi egy egyetemvárosban. Sokszinű lett az életünk hirtelen. Szokatlan, izgalmas, ismeretlen..." Így emlékezett Bretus Mária táncművész, pedagógus a Pécsi Balett társulatának indulására, melynek csakhamar vezető táncosává lett. Generációk Mesternője, a felejthetetlen művész tavaly októberben elhunyt. Élete utolsó interjúját Kazinczy Eszter balettművész készítette vele: a megrendítő beszélgetés-töredékkel tisztelgünk Bretus Mária emléke előtt.
"Nagyon érdekes volt, ahogy ez az egész lassan beszivárgott az ember gondolkodásába. Ne gondolj valami tudatos folyamatra. Abban a pillanatban, ahogy beléptünk az épületbe,, egy olyan fegyelem vett körül minket, aminek a legapróbb részletei is pontosan szabályozottak voltak. Az, hogy hogyan köszönsz másoknak, hogyan beszélgetsz a többiekkel, Bertáról, a liftestől a szólistáig." Mák Magda balettművész, aki 1936-ban lett a Magyar Királyi Operaház tagja, s töltött el falai közt négy, izgalmas évtizedet - e szavakkal idézi fel az Andrássy úti palota hangulatát. Vele készült életinterjúnk első részét olvashatják most. Vissza