Pár lépés a határ I-II.

Fülszöveg

1920 nyarán két kommunista fogoly megszökik az ellenforradalom hírhedt börtönéből, a váci fogházból. Néhány nappal perük főtárgyalása, a várható halálos ítélet előtt. A pert Horthyék nemzetközi eseménynek szánták, a két szökevény kézrekerítésére mozgósítják egész rendőri-csendőri nyomozó apparátusukat, országos méretekben.
Váctól csak "pár lépés" a cseh határ, de ezen a pár lépésnyi távolságon sűrűn villognak a csendőrszuronyok. S két hősünk kénytelen arra venni útját, amerre rés nyílik. Fegyvertelenek, papírjaik nincsenek, pénzük kevés, s őket hajszolja az ország minden rendőre, csendőre, detektívje - mesébe illően nagy pénzjutalom kecsegteti az üldözőket. És mégis ők győznek, ketten, fegyvertelenül: ezer veszélyen keresztül elérik és átlépik a határt - csak nem Vácnál, Sopronnál, több napos, lélegzetelállítóan izgalmas, kalandos menekülés után. Győznek, mert nincsenek egyedül, mindenütt segítőtársakra találnak: barátok és ismeretlenek, kommunisták és nem kommunisták, munkások, parasztok egyengetik útjukat.
Mesterházi megtörtént eset nyomán írta a regényt: az izgalmat, a fordulatosságot, a kalandokat, nagyrészt maga az élet teremtette. De az már egészen az író érdeme, hogy az igaz történetet ilyen hitelesen, gazdagon írta meg, hogy tiszta és pontos korképet varázsolt mögé, hogy eleven jellemeket alkotott, s marokra tudta fogni mindazt a máig érvényes tanulságot, amelyet hőseinek csodálatos menekülése kínál.
A regényt megjelenése óta közönségsiker és hivatalos elismerés is fémjelezte: Mesterházi megkapta érte a József Attila-díj első fokozatát, film készült belőle, s ezúttal harmadik, nagy példányszámú kiadása lát napvilágot. Vissza