Paprikás ételek bográcsban

Előszó

Anyagias világunk minden négyzetkilométeréi uralja a mértéktelenség. A szabad verseny, a piaci őrület, a hivalkodás, a mesterkéltség, a máz és a túlértékelt ösztönparancsok mind Konzumisten oltárán áldozza fel az embert, a fogyasztót. Legtöbben mégis bízunk abban, hogy van még egy lehetőség értékesen megőrizni magunkat, humanitásunkat.
Idézzük folyamatosan a múltat, s legalább ünnepeinkbe kapaszkodjunk hát! Ragaszkodjunk kitartóan azokhoz az értékeinkhez, amiket fáradságos munkával, évszázadok alatt létrehoztunk, és méltán kijelenthető, hogy mindez a miénk! Higgyék el, sok ilyen érték birtokosai vagyunk! Voltak, s vannak kiváló boraink, hajdani és újkori istenek csodás adományai, melyekhez társítottunk fenséges étkeket. Konyhánk annyira különc, hogy e földön nincs ínyenc, ki jóra ne értékelné. Mindezt pedig köszönhetjük paprikánknak is, melyből mi alkottunk fűszert, teremtettünk modern aranyat.
De ugye tudják, hogy az aranynál sem számít más, csak a karát! Óvjuk tehát kincsünk teljes épségét, s ne engedjük holmi rézzel hígítani azt! Szóljon a kalocsai Paprikás Ételek Főzőversenye arról, hogy bizony még ma is mérték az érték. Ott, hol paprika lovagok mellett fakanálforgalók vívnak hosszú idő óta ízcsatát, s ezrek éltetik tovább Szent-Györgyi Albert Nobel-díjjal jutalmazott gondolatát. A növényt, s a fűszert, mely fogyasztóját bármely formában táplálja, nemesíti, s magyar embernek nemcsak gyomrát, de lelkét is erősíti. Vissza