Papp Oszkár

Előszó

Részlet a könyvből:

"Papp Oszkár az 1945-ös történelmi sorsforduló éveiben kezdte pályáját - nagy szó! - politikai elkötelezettségű művésznövendékként. A háború utolsó két évében érintkezett az ellenállási mozgalommal, miközben szabadiskolai stúdiumokkal alapozta meg főiskolai tanulmányait. A zene, irodalom iránt elmélyülten érdeklődő értelmiségi család gyermekeként jól ismerte az irodalmi népi mozgalom törekvéseit, s be is kapcsolódott a kulturális élet átalakítására vállalkozó néptáncmozgalomba, a Muharay együttes munkájába. Képzőművészeti főiskolásként erjesztő kovásza volt annak a művészpályára készülő nemzedéknek, amely egy alapjaiban új és eszmeileg igazságos társadalmi rend kialakítását egy népi realista alapozottságú művészet megteremtésével kapcsolta egybe.
Serdülő művészként, aki főiskolás létére rendre kiállította a gyors tempójú társadalmi átalakulás lázában készült munkáit, helyét szemléletileg az 1946 második felétől '48 végéig működött „újrealisták" táborában, a heti összejövetelek napjáról „szerdások"-nak nevezett csoport tagjai közt lelte meg. (Tájékozódási pontként a korabeli középnemzedékből olyan neveket említhetünk közéjük sorolhatóan, mint Bencze László, Duray Tibor, Hajnal János, Kerényi Jenő, Koffán Károly, Kurucz Dezső, Laborcz Ferenc, Szabó Iván, Szalay Lajos, Szandai Sándor, Szentiványi Lajos. A csoport animátora e néhány év teremtő lendületét tükröző kötetével [A magyar festészet forradalmárai, 1947] szélesebb körben ismertté vált Pogány Ö. Gábor volt.)
Papp Oszkár ez időbeli tevékenységében művészi munka, közéleti szerep, a kultúra közkinccsé tétele érdekében vállalt megbízások teljesítése szorosan összefügg egymással. Tagja, titkára, majd igazgatója az 1947 tavaszán megnyílt s a főiskola mellett működött Dési Huber István népi kollégiumnak, amely azzal a céllal létesült, hogy „a festő- és szobrásznövendékek és a rajztanárjelöltek Eötvös kollégiuma legyen" (Pogány Ö. Gábor). írt ekkor kiállításkritikákat, egy messze előremutató tanulmányában az akadémikus múlt maradványaival küszködő főiskolai oktatás műhelyjellegű átszervezését javasolta. Ezt követően 1948 májusában, a művészeti élet egészséges folytonossága iránti naiv bizalommal, egyik szervezője a művészeti népi kollégiumok első konferenciájának, amely közreműködésével készült határozatot terjesztett elő, állást foglalva képzőművészeti életünk, oktatásunk megreformálása és a képzőművészeti kultúra széles körben megvalósítandó kiterjesztése mellett.
Papp Oszkár, az illendő eufemizmust mellőzve, művészetpolitikai forradalmárként, a „Fényes szelek" művésznemzedéke öntudatos képviselőjeként robbant be a több oldalról újraszerveződő művészeti közéletbe, miközben rajzaival, festményeivel szervesen kapcsolódott a magyar művészet társadalmi elhivatottságú, topográfiai kötődésű, nálánál idősebb vagy vele egyívású képviselőihez." Vissza