Ifjúság és Élet 1942. április 15.

Előszó

A világrészek között utoljára fedezték fel Ausztráliát és a világrészek népességének sorában az utolsó helyet foglalja el Ausztrália.
Az új kontinens csak 1938-ban ünnepelte százötvenesztendős évfordulóját; a legújabb események során fontos szerepet játszik. Tudvalevőleg ez a hatalmas angol domínium igen gyér lakosságú. Területe 7,700.000 négyzetkilométer, lakóinak száma pedig csupán 6,800.000, tehát még egy lakos sem jut egy négyzetkilométerre. Hely tehát bőven van azok részére, akik túlzsúfolt területeiken nem tudnak megélni. Bár földjének jó része alkalmatlan a letelepedésre, mégis hozzávetőlegesen 40-50 millió ember meg tudna élni ezen a földrészen. (Az 1940-es Földrajzi Zsebkönyv szerint a földrész eltartó képessége 120 millió lélek, telítettsége mindössze 5%; tehát húszszor annyi ember lakhatná! - Szerk.)
Ennek ellenére évtizedek alatt sem szaporodik Ausztrália népessége. Amennyien bevándorolnak, ugyanannyian el is hagyják mindig az országot. Bár a klíma egészséges, az életviszonyok rendezettek, valami van ezen a földön, amit a bevándorló nem tud megkedvelni. Van valami, amit az újonnan jött nem tud megszokni. Talán az idevaló nép, talán idegen szokásaik, talán a nagy önteltség és nemzeti büszkeség, más fajtájúaknak a lenézése, vagy a nagy távolság a régi hazától, de a bevándorló nem marad itt véglegesen. Azon töri magát, hogy jól keressen és az évek során tudjon megtakarítani annyit, amivel búcsút mondhat és visszatérhet hazájába. Vissza