Papíripari emlékeink

Előszó

A múltat, a természet és a társadalom történetét kutató tudományoknak, a mult emlékeit feltáró, gyűjtő és feldolgozó-értelmező törekvéseknek sajátos és fontos szerepük van a holnapot alkotó mai tevékenységünk formálásában, esetenként meghatározásában. E sajátos feladat különösen érvényes az ipari hagyományok feltárására és megőrzésére. Az ipari hagyományvédelem történetiségében mutatja be a különböző korok társadalmi fejlettségéhez igazodó szükségleteket, valamint e szükségletek kielégítésének módját és színvonalát. Nem lehetnek eléggé megalapozottak, eléggé előrelátóak az általános műszaki színvonal emelése érdekében tett erőfeszítéseink, ha nem alapoznak a tudományos és technikai eredmények elterjesztésének, a politechnikai népművelésnek fontos támaszaira, az ipari hagyományvédelemre, illetve gyűjteményeire és múzeumaira. A múlt megismerésének tudatformáló szerepe van jelenünk, eredményeink helyes megítélésében, tárgyilagos értékelésében és segítséget nyújt jövőnk tervezéséhez. A társadalmi fejlődést, a történelmet feltáró, a különböző korok és népek életét és művészetét bemutató, társadalomtudományi vagy természettudományi ismeretet terjesztő, ízlést nevelő, az általános műveltséget gyarapító, a közművelődést szolgáló múzeumok mellett sorra alakulnak és válnak a tudatformálás és a közgondolkodás fejlesztésének egyre fontosabb eszközeivé az egy-egy iparág, vagy egy-egy szakma, esetenként egy-egy gyár fejlődését bemutató, sajátos helytörténeti gyűjtemények, technikai-műszaki múzeumok.
E gyűjtemények a műszaki emlékek megőrzésével bemutatják a túlhaladott és részben már elfeledett műszaki-technikai elveket, módszereket, lehetővé téve a megváltozott körülmények között esetleges újrahasznosításukat is. A szakmatörténeti gyűjtemények nemcsak a műemlékek — rekvizitumok gyűjtőhelyei, de a legújabb műszaki eredmények bemutatására és népszerűsítésére is alkalmasak. Az egyes gyárak, szakmák vagy iparágak helyzete és lehetősége ebből a szempontból lényegesen eltérő. Tovább differenciál a földrajzi fekvéstől is függő sajátos történelmi múlt. Szerencsésebb esetekben csodálatos, festői környezetben, több évszázad emlékei úgy épülnek egymásra, mint a fák egymást gazdagító évgyűrűi, mint a cseppkövek színpompáját és formavilágát gazdagító újabb és újabb rétegek. Ezek megőrzésének és közkinccsé tételének felelőssége nem kis feladat. Máskor a legapróbb emlékek fellelése és összegyűjtése is tudatos búvárkodást, sok év kutatása is csak az egész szépségét sejtető torzót eredményez. Igy minden gyűjteménynek, múzeumnak a közművelődésben betöltött szerepén túl külön mondanivalója van az adott szakma igényes művelőinek, egy adott gyár múltat megbecsülő a jelenen és a jövőn munkálkodó munkatársainak, egy gyár vagy iparág irányításában résztvevőknek, és némán is gazdag gondolatokat sugall az ipari hagyományvédelem munkásainak; az ipari hagyományokat a közművelődésbe, a tudaformálásba bevonni szándékozóknak.
Ha az elmondottak általában igazak a társadalmi termelés különböző területeire, akkor méginkább igazak a papíriparra. Aligha képzelhető el az emberiség történelmének utóbbi kétezer éve, az új kor kezdetén rohamosan fejlődésnek indult technikai civilizáció, a XVIII. század felvilágosodása és napjaink tudományos technikai forradalma, művészeti, tudományos és mindennapi élete a kultúra és információ kétezer évig meghatározó és ma is egyik legfontosabb hordozója, az ókori Kínából hódító útjára indult papír nélkül. Vissza