Pápa város jeles díszpolgárai a 19. században

Előszó

Az elmúlt 19. század bővelkedett olyan személyekben, akik sokat tettek Pápa városáért, előmozdították fejlődését, öregbítették hírnevét. Éppen ezért gyakran nehéz helyzetben lehettek a városatyák, akiknek bő választékból kellett eldönteniük - sokszor a közvélemény nyomására, máskor annak ellenében - kit érdemesítsenek a „Pápa város díszpolgára" megtisztelő cím viselésére. Pápa rendezett tanácsú város képviselőtestülete végül is négy jeles személynek adományozott díszpolgári címet a 19. század második felében. Zimmermann János Németországban élő gyártulajdonosnak, aki szülővárosát jelentős adományokkal támogatta; Kossuth Lajosnak, az emigrációban élő kormányzó-elnöknek, aki a nemzeti függetlenség szimbólumává vált a szabadságharc leverése után; Vaszary Kolosnak, a pápai bencés gimnázium egykori jeles tanárának, a későbbi bíboroshercegprímásnak, aki a hazafias nevelésnek is élenjáró harcosa volt; és Jókai Mórnak, az egykori pápai diáknak, aki városunkban tette meg az első lépéseket ahhoz, hogy írófejedelem válhassék belőle. A díszpolgári címre méltó személyek kiválasztásakor számos más neves személy neve is szóba kerülhetett, akik - bár távol éltek Pápától és személyes kötődésük sem volt a városhoz - hivatali beosztásuknál fogva tekintélyükkel, alapítványokkal vagy más eszközökkel segítették a város fejlődését. A jelöltek kiválasztásakor gondolhattak a közeli Mór szülöttére, Wekerle Sándorra, aki három ciklusban töltött be miniszteri tisztséget. O volt az, aki a város nevében kérelmező Esterházy Móric grófnak kézadással garantálta a pápai dohánygyár létrehozását. Szóba kerülhetett gróf Csáky Albin neve is, aki a versengő Komárom helyett egy tollvonással Pápa javára döntötte el a református főiskola helyét. A városatyáknak eszébe juthatott Tisza Kálmán gróf neve is, akinek városunk kulturális előrehaladásában jelentős érdemei vannak. Mint a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka és a Református Főiskola világi elnöke támogatta az új kollégiumi épület felépítését 1894-95-ben. Vissza