Fülszöveg
„Pap Károly regény-triptichonjának középső darabja másik két regényéhez hasonlóan a szeretet próbájáról, a megváltás gyötrő és gyönyörűséges vágyáról szól.
A regény hőse Leviát, a festőművész; neve Mikáéléhez és Azareléhez hasonlóan a Biblia hangulatát idézi. Leviátnak a valósággal, az anyaggal, a hitelességgel és a hittel folytatott kétségbeesett harca a szerző legbensőbb eszmeierkölcsi küzdelmét jelképezi; olyan alkotó mű-
vészi útját ábrázolja, aki a hiteles világteremtésen, a valóság bemutatásán, vagyis a tiszta esztétikumon messze túlmutató morális igénnyel a művészet legfőbb célját és értelmét az etikában, a morális tartalomban, végső soron még azon is túl, a metafizikus szeretet megváltó erejében keresi és találja meg.
Leviát, a festő olyan tökéletes művet szeretne alkotni, amely megváltoztatja az embert, a gonoszból jót teremt, a gyűlölködőből alázatosat, a gyarló hétköznapiból megváltót. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a gyűlöletet szeretettel viszonozza, mert az...
Tovább
Fülszöveg
„Pap Károly regény-triptichonjának középső darabja másik két regényéhez hasonlóan a szeretet próbájáról, a megváltás gyötrő és gyönyörűséges vágyáról szól.
A regény hőse Leviát, a festőművész; neve Mikáéléhez és Azareléhez hasonlóan a Biblia hangulatát idézi. Leviátnak a valósággal, az anyaggal, a hitelességgel és a hittel folytatott kétségbeesett harca a szerző legbensőbb eszmeierkölcsi küzdelmét jelképezi; olyan alkotó mű-
vészi útját ábrázolja, aki a hiteles világteremtésen, a valóság bemutatásán, vagyis a tiszta esztétikumon messze túlmutató morális igénnyel a művészet legfőbb célját és értelmét az etikában, a morális tartalomban, végső soron még azon is túl, a metafizikus szeretet megváltó erejében keresi és találja meg.
Leviát, a festő olyan tökéletes művet szeretne alkotni, amely megváltoztatja az embert, a gonoszból jót teremt, a gyűlölködőből alázatosat, a gyarló hétköznapiból megváltót. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a gyűlöletet szeretettel viszonozza, mert az alázat az őszintén és teljes hittel hívő ember számára »kötelező«, legalábbis abszolút morális-vallásos mércével mérve. Ennél sokkal több a tét; nemcsak azt érzi erkölcsi kötelességének, hogy a gonoszságra jósával válaszoljon, hanem azt is, hogy a másik ember gonoszságát átváltoztassa szeretetté, a gonoszt szerető szívűvé, vagyis meg akarja szabadítani az embert gonosz hajlamaitól, végső soron meg akarja váltani gyarlóságaitól. Ez pedig nem is prófétai, hanem messiási feladat és cél."
[ ]
Lichtmann Tamás
^'ii %
• 'ií'íVl
V ' i' I
K-f • : I ' p
I » I . '
¦¦ V : i í ' ' '
Vissza