Pap Gyula festőművész és Dabóczi Mihály szobrászművész kiállítása

Előszó

Az utóbbi években művészeti közvéleményünk nem figyel eléggé az egyes festők, szobrászok, grafikusok egyéni fejlődésére, vagy ha igen, csak kevesekére. Pedig a közös nagy ügy, a haza és a nép életének visszatükrözése külön-külön minden tehetségtől megértést kíván; a szolidaritásnak, sorsvállalásnak annyi hangja, kifejezése van, ahány alkotói karakter nyilatkozik a művekben. Egyetlen nemzet se nélkülözheti képzőművészeinek együttérzését, különösen akkor nem, amikor végre korlátozatlanul fejtheti ki erőit a közjó érdekében. A legnagyobbak mellett a kisebbek, a nevesek mellett az ismeretlenek, a kedveltek mellett az elhanyagoltabbak teljesítménye is szükséges ahhoz, hogy a dolgozók kulturális ellátása kielégítő legyen, a társadalmi átalakulás sokrétű művészi támogatást kapjon. Nem szabad fukarkodni a figyelemmel, elismeréssel, ha a művészek erőfeszítéseinek méltánylásáról van szó, mindennemű segítséget meg kell adni azoknak, akik meg tudják fogalmazni a nép érdekeit, hozzá teszik a maguk meglátását, hitét, meggyőződését, elképzelését az időszerű feladatok megoldásához, feltárva esetleg a messze vezető összefüggéseket, vagy csupán a kis dolgok jelentőségét érzékeltetve. A sok-sok őszinte serénykedés tanulságos kíséretet adhat még a leghivatottabbak látomásai mellé is, a vezérszólamot számos változat motiválhatja, népszerűsítheti, szolgálhatja, tudatosíthatja a megnövekedett közönség előtt. Sőt a koreszme általános mozgósító ereje még a hátsó sorokból is előre vezetheti a lelkesebbeket, a megtalált igazság kibontakoztathatja a szunnyadó képességeket.
A közelmúlt gyűjteményes kiállításai azt tanúsították, hogy kevésbé elismert művészeink is sok szép meglepetést tartogatnak a közönségnek, műtermeikben áldozatos és eredményes munka folyik, számosan vannak olyanok, akik elmélyült hivatásérzettel fáradoznak korunk szellemiségének megfelelő képzőművészet megteremtésén. Előfordult - és nem is egy esetben - hogy az ilyen becsületes útkeresők eltűntek az illetékesek szeme elől, az ünnepeltebbek körüli tumultus eltakarta a hangtalanul és szívósan dolgozó szerényeket. Vissza