Pap Gyula

Előszó

Kiállítás az orosházi Petőfi Művelődési Központban, 1985. november 9-1986. január 8-ig.

A 20. századi progresszív művészet kiemelkedő nemzetközi alkotóműhelyének, a németországi Bauhaus-nak utolsó magyar képviselője: Pap Gyula 1983 őszén távozott el az élők sorából. A sors akarata folytán ugyanez év megelőző hónapjaiban még kiállításokkal búcsúzott el életének fontos állomáshelyeitől - szülővárosától: Orosházától, művésszé éréséne meghatározó helyétől: Weimár-tól és ifjúkori tevékenységének fő centrumától: Berlintől. A Walter Gropius által tervezett dessaui Bauhaus épületében ugyanazon év november 10-én, 84. születése napján nyíló kiállítását már nem élte meg, de a megelőzők megnyitásán még ott volt és személyes jelenlétével, minden szavából és gesztusából sugárzó mély humanizmusával gazdagította a műveivel való találkozás élményét. Orosháza közönsége akkor festményeiből, rajzaiból és grafikáiból láthatott bemutatót. Pap Gyula azonban a korunkat teljes emberként megélő, a valóság feltárása érdekében a művészeti eszközök kifejező lehetőségeit állandóan kutató univerzális alkotók közé tartozott, - tevékenysége a modern formatervezés, fémalakításon túl a fényképezés területére is kiterjedt, itt is a 20. századi művészet megújítói mellett haladt. Igen korán, már a század 10-es éveiben kezdett el fotózni Bécsben, ahol művészeti képzésének első állomáshelyén, a Kísérleti Grafikai Intézetben a fényképezés ekkor már önálló sútdiumként szerepelt. Az első világháború olasz frontjára a ceruza és papír mellett a fényképezőgép is elkísérte. Az ebben az időben, majd Weimarban 1920-23 között készült fotói azonban jobbára csak dokumentumértékűek, - a Bauhauson ekkor még nem volt fotóoktatás, mint később, 1925 után a dessaui szakaszban. Pap Gyula első önálló alkotásnak számító fotóműveit nem is akkor, hanem 1924-26 között Erdélyben készítette: Temesvárott, Nagyszebenben, Brassón és Kolozsvárott, mely városokban lithográfusként is működött. Keresetét riportfotókkal egészítette ki, melyekből némelyek képes folyóiratokban is megjelentek. A riport az egyszerű emberek körébe vezette és a román parasztok, vásárosok, cigányok között olyan műveket készített, melyek a Kassák Lajos által később, 1930-ban meghirdetett szociofotó mozgalom előhírnökei voltak. Pap Gyula művein az összefogott kompozíció mély együttérzéssel párosul, de nyoma sincs bennük anekdotizálásnak vagy sajnálkozásnak. Ugyanitt készültek el kísérleti fotói is, szoros összefüggésben a társadalom mélyvizeibe hatoló ábrázolásokkal. Legjobb példák erre a gazdag rokonainak bilédi téglagyárának 1924-ben készült munkásképek, és az ugyanott keletkezett Tetőcserepek című, fény-árnyék hatásra épült elvont kompozíció 1926-33 között Berlinben, alkalomadtán Budapesten keletkeztek azok a művei, melyek ma a világon érdeklődést váltanak ki, és az ún. Bauhaus-fotók között magukra vonják a figyelmet. Vissza