Pánszlávizmus

Előszó

A SZLÁV GONDOLAT EREDETE.
Nem nevezhetők pánszlávizmusnak a különféle szláv népek történeti, társadalmi és politikai jelenségei még akkor sem, ha azok iránya olyan is volt, hogy több szláv népnek vagy tájnak nagyobb összefoglalására törekedtek. Épp így nem tekinthetők pánszlávizmusnak a XIX. század szláv nemzeti és nemzetállami mozgalmai, mert hiszen önmagukba véve ezek a mozgalmak csak azt akarták elérni, amit a XIX. század nemzetállami ideológiája előírt az európai népek számára, hogy t. i. minden nép önmaga kormányozza magát és saját nemzeti állama legyen. Bár kétségtelen az is, hogy ezekbe a szláv népi és állami mozgalmakba mindenütt belejátszott a szláv népek végtelenségének az a gondolata, mely a XIX. század első felében öntudatosodott. Amikor különféle szláv mozgalmakról hallunk, igyekeznünk kell szétválasztani a szláv egység gondolatától az egyes szláv népek egyéni nemzeti és állami gondolatát. Az utóbbi azt akarta, hogy történelmi vagy népi jogon az egyes szláv népek egyenrangú tagként illeszkedjenek bele a nemzeti alapon újjáalakuló XIX. századi Európa közösségébe. Vissza

Fülszöveg

Gogolák Lajos könyve a pánszlávizmusról újdonság a magyar történelmi és politikai irodalomban. Elsőrendű érdek, hogy társadalmunk tájékozódhassák a szláv világ szellemi és politikai mozgalmai, különösképpen a szlávok 19-ik és 20-ik századi egységtörekvései, az orosz nagyhatalom s a szláv népek kapcsolatai és kölcsönhatásai felől. Nemcsak a mull alaposabb ismerete, hanem a jelen problémái is szorgolják ezt a nélkülözhetetlen tájékozódást. De mindeddig hiányzott Magyarországon olyan összefoglalás, melyből alaposan és tárgyilagosan megismerhettük volna a szláv népek politikai és szellemi mozgalmait. Magát a pánszlávizmus gondolatát sem ismertük eléggé részletesen s nem tisztáztuk a fogalmat s a fogalom alfajait, amit a pánszlávizmus jelent. Gogolák Lajos könyve új történeti és politikai irodalmi módszerekkel kísérli meg a kérdés megismertetését. Nem csupán történeti visszatekintést ad az orosz nagyhatalom és a szláv gondolat fejlődéséről, hanem mindenütt megkeresi a jelenig nyúló erővonalakat s meghatározó körülményeket is. Megmutatja, mint alakult ki már a középkortól kezdve a szláv közösség gondolata s mint lett ez a 19-ik század elejére Keletközépeurópa legfontosabb erőtényezője. Történelmi és néppszichológiai vizsgálatok kíséretében külön-külön ismerteti,, mint fejlődött ki a szláv gondolat a cseheknél, a szlovákoknál, a lengyeleknél, az oroszoknál, a délszlávoknál. Külön fejezet szól arról, hogy az új Oroszország mint alakult át úgy, hogy újra vállalhatta előbb a régi orosz népiség kultuszát, majd meg a cári imperializmus útján továbbhaladva, az orosz politika nyughatatlan nyugati terveit. Magyarország fontos létkérdéseiről lesz szó a könyvben, mely európai összefüggéseket ismertet s mindenütt olyan kérdésekről s úgy beszél, hogy olvasása nélkülözhetetlen annak, aki el akar igazodni a mostani világpolitika indítékai között. Vissza