Előszó
Kedves résztvevők, Hálós társaim és a Háló után érdeklődők!
Máig felejthetetlen az a 3 nap, amelyet 2000. október 26-29-én, Pannonhalmán együtt eltöltött 330 ember Kárpát-medence valamennyi...
Tovább
Előszó
Kedves résztvevők, Hálós társaim és a Háló után érdeklődők!
Máig felejthetetlen az a 3 nap, amelyet 2000. október 26-29-én, Pannonhalmán együtt eltöltött 330 ember Kárpát-medence valamennyi zugából. Már akkor megfogalmazódott egy olyan kiadványnak a gondolata, amely tartalmazza az itt elhangzott beszédeket, előadásokat. Ezt a kiadványt tartjátok most a kezetekben.
A találkozó szervesen illeszkedett a Háló kárpát-medencei szintű, illetve országos szintű találkozóinak a sorába. Az első ilyen típusú találkozót a magyarországi Domaszéken tartottuk, majd jöttek évenként a továbbiak: Csíksomlyó Erdélyben, Kovácspatak Felvidéken, Horgos Vajdaságban, Nagyszőlős Kárpátalján. Most pedig 2001-ben várjuk nagy izgalommal a következőt Székelyudvarhelyen.
Folytatása volt azonban az 1999-ben megrendezett 700 fős homoródfürdői tábornak is, elsősorban témájában és lelkületében. Elmondhatjuk, hogy a Háló eddigi történetében ez volt a két legnagyobb hatású találkozó. Ezt bizonyítja a nagyszámú utótalálkozó, illetve az igény az újabb táborra.
Szervesen illeszkedett a találkozó Pannonhalmán a jubileumi év kiállításainak és rendezvényeinek a sorába is. Amint az első monostor Magyarországon Pannonhalma volt, és így a magyar kereszténység egyik bölcsőjének is ezt a helyet tekinthetjük, úgy most Pannonhalmán találkoztak a mai magyar keresztény közösségek.
Bár az előadások szövegei nem adják vissza a találkozó hangulatát, a folyosói beszélgetéseket, a szervezéseket a jövő építésére, azt gondoljuk azonban, hogy a szintén nagy számban sokszorosított videofelvételekkel együtt olyan kincset képviselnek, amelyet érdemes ebben a formában is megőrizni és gondozni.
Hogyan lesz ez a kincs a mi kincsünk, a közösségek kincse, a magyar egyház kincse? Hogyan élhet tovább, és lehet építőerővé Kárpát-medence szerte? Azt gondolom, hogy ez rajtunk múlik, hogy feltesszük-e a polcra porosodni, vagy hogy büszkén mutogatjuk ismerőseinknek, hogy én ott voltam ám azon a híressé vált találkozón Pannonhalmán, vagy közösségeinkben elővesszük, és átbeszéljük az egyes témákat...
Vissza