Pannonhalma - Főapátság

Előszó

Rómában az Aventinus-domb tetején állt Szent Elek és Bonifác monostora, ahol azok a szerzetesek nevelkedtek, akik Szent Adalbertnek, a csehek apostolának kíséretében kerültek a Prága melletti Brevnovba, majd mesterük kudarca után Géza fejedelem hívására magyar földre. A Kisalföldre könyöklő dombtetőn, Győrtől 18 km-re építették fel kolostorukat, amely a magyarság keresztény hitre térítésének iskolája lett. Az ásatások tanúsága szerint az első kolostor lavraszerű szerzetestelep lehetett, amelynek kicsi házikóit patakkövekből emelték. Eltő királyaink adományai gazdaggá tették a monostort, amelynek szerzetesei nem a püspököknek, hanem közvetlenül a Szentszéknek tartoztak engedelmességgel. Kezdetben kevés szerzetes élt, számuk azonban hamarosan megnövekedett a keresztény hitre tért magyarság soraiból. Itt nevelkedett az első magyar földön írt elbeszélő mű - Szent Zoerard és Benedek legendájának - szerzője, a későbbi pécsi püspök, Mór is. Amikor István király 1030-ban megalapította a csanádi püspökséget, a pannonhalmi monostor négy bencést - Fülöpöt, Imrét, Lénárdot és Conciust - bocsátott Gellért püspök rendelkezésére. Közülük kettő már magyarul is tudott.
1078 táján László király a "szent hegyen" hívta össze az ország fő embereit, s itt szövegezték meg egyik alaptörvényüket, László II. dekrétumát. Könyves Kálmán itt fogadta az országon átvonuló kereszteshadak vezérét, Bouillon Godofrédot. Vissza