Pannonhalma - Apátsági templom

Előszó

Kemény küzdelmet jelentett a libicei várúr fiából Prága püspökévé lett Szent Albertnek, hogy népét a keresztény erkölcsökhöz szelidítse. Nyolc évi küszködés után elhagyta püspöki székét, s Rómában az Aventinus dombján álló Szent Elek és Bonifác kolostorban magára öltötte a bencés szerzetesek fekete ruháját. 992-ben a pápa parancsára visszatért hazájába, magával vitte tizenkét szerzetestársát, és a Prága melletti Brevnovban kolostort alapított. Két év múlva szinte szökve kellett távoznia cseh földről, ekkor újra csak Rómába igyekezett. Utközben meglátogatta Géza fejedelem udvarát is, ahol szívesen fogadták. A nyugtalan főpapot hamarosan követte vrevnovi szerzeteseinek egyik csoportja is. A szerzetesek nem tértek vissza Rómába: Géza fejedelem marasztalására kolostort kezdtek építeni a Kisalföld fölé emelkedő dombtetőn. Amikor néhány év múlva véget ért a térítő papokat és szerzeteseket nevelő apátság templomának építése, István király a Mainzból szerzett Szent Márton-ereklyét falaztatta be a templom oltárába, s a templomot a Savariában született tours-i Szent Márton tiszteletére szenteltette fel.
Istvánnak kedves tartózkodási helye volt Pannonhalma. Amikor uralkodása kezdetén a lázadó Koppány ellen hadba indult, a monostor szerzetesei neki megígérték, hogy imáikkal kikönyörgik számára a katonaszent mennyei segítségét. Később is szívesen tért vissza fiával Pannonhalmára, hogy együtt imádkozzék a szerzetesekkel. Vissza