Panelek mögött

Tartalom

Losonczy Attila novellagyűjteménye a maga szűkszavúságában, végtelen fegyelmezettségé!vel és empátiájával, hiúság nélküli emberszere!tetével ritka értékű kötet. Megkapó tömörségű, olykor finoman ironizáló, versközelien gyé!mántcsiszolású kisprózájában feléleszti a szép!irodalmi szociográfia műfaját. Kötetének egyik legidőszerűbb darabja a Csend-(elm)élet, amely!ről eszünkbe jutnak az elmúlt másfél év kínjai: "A csend félelmetes. Oly síri. Ráébreszt önnön magányunkra és kisszerűségünkre. Félünk-ret!tegünk tőle, ezért kapcsolunk be tévét-rádiót otthon... ezért tömködjük be fülünket az mp3 fülhallgatójával, nehogy véletlenül észleljük önmagunk csendjét." A szerző szereti ugyan embertársait, de azért gyakran alkot csattanós kis paródiákat is: többek között az Entellektüel népkonyhák helyezkedő, törtető írócskáiról, a Forgatáson nyűglődő statisztáiról, vagy éppen a Foglyokban felbukkanó, egyáltalán nem nagy-mamás szendvics- és tortafaló hölgyekről. És igazi vándormotívumként, arról a kétszer - Na-pirend, Gondtalanok - felbukkanó, idős házas!párról, akiknek a Lajcsi-féle kisbolt, illetve egy igazi kricsmi olcsó szeszei kínálnak megváltást.

Összefoglalva: jólesik napjainkban egy ilyen, tengerszem-tisztaságú kötettel találkozni, amely-ben még egy mulatságos sakkfigura-dramolettet, a Ha a bábuk beszélnéneket is kihallgathatunk...

Petrőczi Éva

***

A szerzőről:
Budapesten születtem 1975-ben, jelenleg is itt élek. Történeteket azóta írok, hogy írni-olvasni megtanultam.
2009-től rendszeresen jelennek meg írá!saim különböző folyóiratokban és anto!lógiákban.
Számos műfajban alkotok, a történelmi és a fantasy tartozik a kedvenceim közé (utóbbinál használom a Cyrus Living-stone álnevet).
A Hollószárny a félhold felett (In: A holló évszázada. Szerk.: Bíró Szabolcs. Duna!szerdahely, 2013.) c. novellámból 2016-ban rádiójáték készült.

***

Részlet:
"A népkonyhának már a gondolata is kínos az entellek!tüel számára. Elvégre milyen jogon nevezi magát értelmi!séginek, aki képtelen fenntartani magát, és még a kultúrára sem futja? Tanult emberek, több diplomával, alacsony fize!téssel? Ki érti ezt?

E fenti anomáliára mindig születnek - általában kor!mányzati ciklusonként eltérő - magyarázatok, ámde, mint tudjuk, szavakkal nem lehet üres hasakat megtömni. Netán mégis? Ne feledkezzünk meg az ún. bújtatott népkonyhák!ról, ahol a mindenféle értelemben kiéhezett értelmiségitásványvíz, pogácsa, szerencsésebb esetben minőségi borok is várják. Nevezetesen a kiállításmegnyitókon és a könyvbe!mutatókon.

Eme exkluzív népkonyhák etikettje igen szigorú. Ami a színházlátogatásnál kötelező, az itt kerülendő! A népkony!hai rendezvényen a ruházat lehet elegáns, de semmiképpen sem márkás. A fodrásznak még a tájékára se tévedjünk, szo!láriumozás, napozás pedig egyenesen tilos!
Már a megjelenésünkkel, testtartásunkkal igazolnunk kell, nekünk itt helyünk van. Tátongó bevásárlószatyorral ér!kezni udvariatlanság, még akkor is, ha az elénk tálalt finom!ságok az aznapi reggelink, ebédünk és vacsoránk is egyben.

A gyakorlott népkonyha-látogató mindig felkészül az adott író/költő vagy képzőművész munkásságából, és alkal!mas pillanatban hozzászól a témához. Arra persze ügyel!jünk, hogy a szereplési vágyunk őrlángon működjön.

Persze elengedhetetlen, hogy végül összebarátkozzunk az est szervezőivel és a meghívott vendéggel. Amennyiben szeretnénk, hogy a kultúra asztaláról a jövőben is - lehetőleg ehető - morzsák hulljanak az ölünkbe..."

Témakörök