Mélyrepülés

Fülszöveg

Panek Zoltán versei elsősorban prózaírói kvalitásait dicsérik. Ez nem akar ízetlen tréfa lenni: egyszerűen az epikus magatartás versben való továbbélését szeretném jelezni vele. Panek verseiben ugyan epikus kötőanyag nem sok van - talán még kevesebb, mint szabadvers-írásunkban általában megszoktuk -, sőt, akárcsak novellisztikájában, e versekben is a hangulatoknak, az öntudattól eloldozódó, félrévült benyomás-pillanatoknak a visszaadásában van az ereje; azt is mondhatnám, versei egy, a prózájában csak alárendelt szerepet játszó képességét önállósítják műfajjá. De az epikus tartás megmutatkozik abban, hogy bármilyen lírai hőfokot érjen is el az élmény és a vers, bármennyire rábízza magát a költő érzelmei vagy hangulatai sodrára, ugyanakkor kívül is marad a versen; miközben emberi lénye átadja magát az élmény empíriájának, költő-valója szemléli és értelmezi az élményt és a benne lobogó vagy szenvedő embert, Az epikus szól e versekből, aki az emberben elsősorban az általánoshoz vivő lehetőséget keresi, aki az átélést és az önkifejezést - az ábrázolás egyensúlyával, értékelő magatartásával fegyelmezi, racionalizálja. Ami természetesen nem értékmérő, csak jellemző. Ez alakít ki Panek Zoltán verseiben egy sajátos verstípust, amelyben a hangulatiság a reflexív elemekkel elegyedik. A szerkesztésmód kettőssége természetesen a részelemeket is meghatározza: e versek stilárisan is kétpillérűek, amennyiben a hangulattolmácsoló képfantázia mellett az intellektuális ötletek éppoly fontos szólamot kapnak benne, elsősorban a szójáték és az értelmi asszociáción alapuló poének formájában. A lírikusnak ,,kezdő" Panek Zoltán tehát nem kezdőként kísérletezik új műfajjal, hanem a már régóta saját útját járó író biztonságával nyújt egyénit, mondanivalóban és formában kiforrottat ebben a ,,második műszakban" is. Kötete épp ezért líránk színskálájának gazdagítását jelenti: olvasótáborunknak nyereség. Vissza