A földig már lépésben

Fülszöveg

Könyvem (melynek címe: Egy szökés története, több kísérletben) jelmondatául Niels Bohr latinul megfogalmazott gondolatát választottam: "Contraria non contradictoria, sed complementa sunt." Érdemes néhány percet elidőzni a lehetséges magyar válzatok vizsgálatánál. Az ellentétek egymásnak nem ellentmondóak, hanem kiegészítik egymást. Az az érzésem, ez akkor lenne pontos, ha arról volna szó, hogy: Az ellentétek egymásnak (közbeékelve:) nemcsak ellentmondóak, hanem ki is zárják egymást. A latin eredeti "lényegretörőbb": a fizika Niels Bohr felfedezte igazságán túlmenően bölcseleti is. A dialektika nem tegnapi találmánya az emberi elmének, de úgy látszik, még vannak megvilágítatlan árnyalatai. A gondolat engem épp ezért érdekel. Szerintem talán pontosabb lenne így: Az ellentétek nem egymásnak ellentmondóak, hanem egymást kiegészítőek. Így a gondolathangsúly a mondat második, az "új" felét nyomatékosítaná. Niels Bor, sejtésem szerint, azt állítja, hogy az ellentétek egymásnak ellentmondóak: nem, hanem éppen ellenkezőleg (A világmindenségben és következésképp a lángelme fejében) harmónia "feszül" a valóságosan működő ellentmondásokon belül, a dolgokat együvé fogó, összetartó magban, ezért egymást kiegészítők: A természet már felfedezett, észlelt vagy még csak megneszelt ellentétei (Az ember a természet része is, nemcsak társadalmi lény.) Lehetséges ez a változat is: Az ellentétek nem mondanak ellent egymásnak, hanem kiegészítik egymást - (egymás kiegészítik). Vagy az "inkább"-változat: Az ellentétek ellentmondanak egymásnak? Inkább kiegészítik egymást. Vagy a tudóstól kissé elkanyarodó változat: Egymást kiegészítő ellentéteket az egymásnak ellentmondóak helyett, amelyek nincsenek is. A változatosdi "csak" játék, jóllehet nem mindig játék csupán. J. S. Bach művészetének egyik tetten érhető titka: a visszatérő motívum egyben, törvényszerűen, újabb változat is. Tehét: "Ne térj vissza, gondolat, ha nem tudsz még valamit mondani." Niels Bohr gondolata beszáguld majd az időbe: a fénysebesség a sorsa. Hogy egészen világos, majdnem félreérthetetlen legyek: engem azért érdekel ez a gondolat, mert körömszakadtáig ragaszkodom, az írásban, az ellentétek létjogosultságához, szükségességéhez, igazságához. Vissza