Panamától a Tűzföldig

Előszó

Hazafelé utaztam. Rövidesen haza akartam jutni és csak azért kerültem Dél-Amerikának, hogy kitérjek Észak-Amerika nyers életformái elől. Nem akartam közéjük keveredni, miután két évet töltöttem a nyugalmas, bölcs Keleten.
De hazajövet is úgy jártam, mint egyéb utaimon. Nincs tehetségem arra, hogy turista módjára élvezzem az idegen tájat és mint egy filmet pergessem le magam előtt. Hetekig időztem ott, ahol útitervem csak órákat irányzott elő és hónapokat szenteltem kiszabott útam vonalától egészen távoleső országoknak. Aztán meg, mihelyt partra szálltam, elémcsapott a forradalom hulláma, amely most dübörögve hömpölyög végig óceántól óceánig.
Így lett hazautazásból egy évig tartó utazgatás Dél-Amerika országaiban. 1930 júliusában hagytam el Japánt és 1931 júliusában értem haza Európába.
Azt hiszem, jól felhasználtam ezt az évet. Németországban nem sok öröm várt, odaát viszont maradásra csábított egy egész földrész ismeretlen világa. Nagy tévedés, ha nálunk többnyire csak az energikusabb, reklámtól hangos Észak-Amerika függelékének tekintik. Nem igaz, hogy csak önálló kormányzatú gyarmatterület. Ezt már első nap láttam, miután a véletlen úgy intézte, hogy ne a szokott módon, keleti részén ismerjem meg, az amerikaias Buenos Airesben, hanem a Csendes-óceán felől. A távoli nyugati parton kötöttem ki, ahol a Cordillerák félelmes tetői Limánál hirtelen leereszkednek, ahol a spanyol félvérek lármás városait indián élet ősi idegensége veszi körül. Olyan faji, társadalmi, gazdasági ellentétek forranak ott, amelyek Dél-Amerika felénk eső országaiban már megalkuvásig enyhültek, bár megoldást még nem találtak itt sem. Vissza