Pamuk kincse (dedikált példány)

Fülszöveg

"Haszán Pamuk, pedig naponta számolgathatja féltve őrzött kincseit, ékszereit és piasztereit s ezen utóbbiakból, ha majd egyszer szolgálati helyének hátat fordíthat, vidáman éldegélhet családja körében, unokáitól övezve valahol Isztambulban...
A Koppányi Szandzsákban járt, amikor felfigyelt egy, ügyes kezű mesterre, aki kőből, homokkőből, márványból, és gránitból elképesztői ügyességgel formált meg emberi alakokat. Épületekhez tartó oszlopokat, vagy egyszerű küllemű utak mentén, felállított jelző tárgyakat.
Szemtanúja volt annak is, amikor egy defterdár (adószedő) arról tárgyalt a Dalmáciából érkezett és rövid idő alatt hírnevet szerzett kőfaragóval, amint egy embermagasságú kőből formált hengert. Azt leemelte a tartó pilléréből és annak üres volt a belseje! Az adószedő pedig néhány bőrzacskót helyezett bele. Majd az oszlopot visszahelyezték a talapzatára, amelyen, csavarra emlékeztető kőcsíkok voltak és azt az oszlopot forgatni lehetett egészén a záródásáig egy ütköző pontig.
Haszán Pamuk csak állt és bámult. Szólni sem tudott volna a meglepetéstől. Viszont az agyában már megszületett a hirtelen ötlet. Neki éppen egy ilyen oszlopra lenne szüksége, amely tájékoztatná az utazókat, rajta útirány megjelölésével, jó mélyen leásva azt a földbe! Belsejében pedig, amit csak ő tudna, „átmeneti időre" elhelyezné, ha veszélyhelyzet állna elő, a kincset, összegyűjtött vagyonát!" Vissza