Oszmán-török elemek a magyar himzésben

Előszó

A magyar himzés oszmán-török kapcsolatainak feltárásával iparművészettörténetünk egy eddig kevéssé méltatott tárgycsoportját, a himzést igyekeztünk stilustörténeti vizsgálat tárgyává tenni. Minthogy ezirányú részletkutatások mindezideig teljesen hiányoztak, magától értetődik, hogy fejtegetéseink első kísérlet jellegével bírnak, s magukon viselik az ebből adódó hiányok és fogyatékosságok bélyegeit. A hiányok elsősorban tárgyi természetűek és technikai nehézségekből adódnak. Régi uri himzéseink és népi fonalas munkáink országos felgyüjtése nem történt tervszerűen, s főként nem stiluskritikai szempontok figyelembevételével. A közgyüjteményekben, magántulajdonban és egyházi birtokban kutatásaink számára hozzáférhető anyag bizonyára korántsem reprezentálja a magyar himzőművészetnek még a ma meglévő teljes állagát sem. Hazánk nagyrészének elcsatolása éppúgy gátolta további himzésemlékek felkutatását, mint a magángyűjtemények és egyházi tulajdonban lévő munkák kataszterének hiánya. A jövőben felbukkanó törökös magyar hímzések tehát nemcsak munkánk számszerű hiányait fogják pótolni, hanem himzéseink oly törökös jellegeire is világot vethetnek majd, amelyek eddig ismeretlenek voltak, vagy elkerülték figyelmünket. Maguknak a török hímzéseknek ezideig hiányzó behatóbb tanulmányozása is vezethet majd ilyen eredményekre. Himzéseink törökös jellegének felderítésében alábbi fejtegetéseink során csupán a kétséget kizáró bélyegeket vettük figyelembe, s mellőztük a kétesnek látszó, vagy nehezen bizonyítható törökös vonások bemutatását. A kutatási módszerek tökéletesedésével, természetszerűen sokkal több török vonás lesz majd hímzéseinken kimutatható, különösen a finomabb részletek tekintetében, mint amelyekről itt, nagy vonalakban, szólhattunk. Vissza