Előszó
Tisztelt Olvasó!
Joggal állíthatjuk, hogy Balatonfüred azon városok sorába tartozik, amelyek sok neves egykori polgárukra lehetnek büszkék. Nem csupán születési helyük okán, hanem azért, mert...
Tovább
Előszó
Tisztelt Olvasó!
Joggal állíthatjuk, hogy Balatonfüred azon városok sorába tartozik, amelyek sok neves egykori polgárukra lehetnek büszkék. Nem csupán születési helyük okán, hanem azért, mert életük, munkásságuk fontos korszaka kötötte őket a befogadó településhez, az inspiráló környezethez.
Balatonfüred számára ilyen nevezetes egyéniség Pálóczi Horváth Ádám is.
Ám ha találomra megállítanánk járókelőket Balatonfüreden, s megkérdeznénk tőlük, ki volt Pálóczi Horváth Ádám, bizonyára kevesektől kapnánk értékelhető választ. Amennyiben lenne ismeretük róla, csupán néhányan tudnák, miként kötődött településünkhöz. Nyilván a róla elnevezett utca jutna eszükbe, amit P. Horváth utcaként emlegetnek, vagy netán a református templom homlokzati falán és a zeneiskola épületén levő emléktáblái illetve a verbunkos zene kapcsán nevének Füredi Pantheon-beli említése. S talán emlékezetükbe idéznék, hogy Pálóczi Horváth Ádámról neveztük el Balatonfüred új intézményének, a Városi Múzeumnak balatoni panorámájú előadótermét. Néhányaknak talán tudomása lenne arról, hogy tőle származik a Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak kezdősorú, ma is ismert dal szövege, és ő a szerkesztője s jórészt szerzője az Ötödfélszáz énekek című dalgyűjteménynek, amelynek 1953. évi kiadása ismét, bár egyoldalúan, irodalmi és egyéb munkásságáról szinte megfeledkezve a köztudatba emelte Pálóczi nevét.
A Pálóczi Horváth Ádámról való kevés tudás műveltségünk, iskolai ismeretszerzésünk szerkezetének módosulását jelzi. Felgyorsult világunkban átrendeződnek a kulturális értékek is. Változik az irodalmi kánon, az újraértékeléssel némely szerzők kikerülnek onnan, hogy átadhassák a helyüket az újaknak illetve az újra felfedezetteknek. Pálóczi Horváth Ádám az irodalmi ízlés megváltozása miatt sajnos már életében, Füredről való elköltözése után kiszorult a kánonból, pedig ifjan s méltán a Parnasszusra jutott. És ezt településünkön érte el, ahol élete delét töltötte jókedvvel, barátai körében, Füredet híressé téve.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal