Palócföld ételei, Mátraalja borai

Előszó

Gyermekkoromban az édesanyám készítette sztrapacska és tócsni gyakran fogyasztott, kedvenc ételeim voltak. Köszönhetően szüleim nógrádi származásának. Azóta hosszú idő telt el, és ma örömmel tapasztalom, hogy egyre több magára valamit is adó étterem szerepelteti étlapján ezeket a palóc ételeket.
A Mátra és a Cserhát vidékén élő palócokról, ha máshonnan nem, Mikszáth Kálmántól olvashattunk sokat. Megismerhettük vidám, tréfás nótázásra hajlamos, de gyorsan haragra is gerjedő furfangos természetüket. Legjellemzőbb tulajdonságuk a hagyománytisztelet, vagy ahogy mondják: "a palócban a múlt idők kegyelete igen erős". A palóc nép eredeti máig vitatott - legvalószínűbb azonban az, hogy a honfoglaló magyarok egyik törzséről van szól. Dolgos, tekintélytisztelő nép, mint igazi magyar ivadék, borivó fajta volt, különösen azokban az időkben, amikor Nógrád megye szőlészete-borászata igen jelentős volt. Ünnepi asztalokról nem hiányozhatott a boros "flaska meg a fiszony" (szódavíz). Ételeikhez - melyek legfontosabb anyaga a burgonya, liszt, fokhagyma, káposzta (savanyú), bab - ma már a valamikori nógrádinál szelídebb Mátraaljai borokat ihatják, s e dicséretes könyvből ki is derül mihez - mit és hogyan?
A Magyar Gasztronómiai Szövetség és a Magyar Bor Akadémia most kezdett egy olyan közös munkába, amelynek során megkeressük a tipikus magyar borokat, és ezt egy kiadványban közzé is tesszük. Ehhez a szellemiséghez áll közel e könyv is, amelyhez szívből gratulálok, és melyet mindenkinek őszintén ajánlok. Vissza