Pallos és szerelem

Előszó

Részlet a könyvből:
Első fejezet:
Minden bizonnyal emlékszel még, olvasóm, arra, hogy 1634. október 8-án, miután Lajos vereséget mért a lotaringiai hercegre, Orléans-i Gaston, a francia király testvéröccse, spanyol Németalföldre menekült. Kezdetben jól bántak vele, ám amikor a francia-spanyol háború veszélye mind fenyegetőbbé vált, bizonyos jelekből kiolvasta, hogy immár nem annyira vendége, mint túsza a spanyoloknak, s ekkor elhatározta, hogy ugyanúgy hagyja el Brüsszelt, mint ahogy annak előtte Franciaországot: vagyis lopva, titkon.
Derekas munka volt, éjnek idején, a lovaglás Brüsszeltől La Capelle-ig, a határhoz legközelebbi francia citadelláig, Gaston itteni fogadtatása azonban némi nehézségbe ütközött. Amint az tudott, éppen betegeskedtem; kiadós nátha kínzott, és enyhe lázam is volt. Vissza

Fülszöveg

A Francia História e tizenharmadik s egyben utolsó kötete - hiszen Robert Merle immár nincs köztünk - a francia történelem 1635 és 1661 közötti évtizedeit öleli fel: viharos és dicsőséges korszakot, hiszen ez idő alatt, 1638-ban jön a világra a rég várt trónörökös, a nép által "Istenadtának" nevezett majdani XIV. Lajos, a Napkirály, s a könyv azzal ér véget, hogy legfőbb tanácsosa, Mazarin bíboros halála után a fiatal uralkodó bejelenti: ezentúl nem tart igényt főminiszterre, s országa dolgait egyeduralkodóként maga kívánja irányítani.
Addig azonban atyja, XIII. Lajos a maga útját részben a spanyolok és az osztrákok elleni állandó háborúskodás - megannyi fényes győzelem és csüggesztő vereség - s az összeesküvések végeláthatatlan sora bonyolítja. Az utóbbiak élén hol a király örökkön intrikáló, hatalomvágyó öccse, Gaston, hol maga a királyné, a szépséges, de spanyol atyafiságához a kelleténél hűségesebb Ausztriai Anna áll, de fellázad királya ellen a fő kegyenc, Cinq-Mars is; az ő árulása és kivégzése a regény egyik látványos csúcspontja. A királyi hatalom legfőbb támasza az egymást követő két bíboros-főminiszter, Richelieu és Mazarin; tevékenységük bepillantást enged a politika ma sem tanulságok nélküli boszorkánykonyhájába. Szimbolikus jelentőségű, hogy a két nagy államépítő, Richelieu és XIII. Lajos egyazon évben hunyja le szemét.
A narrátor és a kalandos cselekmény egyik fő mozgatója most is kedves hősünk, Orbieu hercege, aki szenvedélyes királyhűségének, valamint nyelvtudásának és diplomáciai érzékének hála számos kényes küldetésben állt helyt, de azért gáláns kalandokra is jut ideje. Igaz, hogy közben furdalja a lelkiismeret, hiszen minden vágya, hogy szerelmes és féltékeny Catherin-ja oldalán hűséges férj és példás családapa legyen.
A viharos drámai eseményekben gazdag történet megannyi jellegzetes, színes figurát vonultat fel, és érzékletesen varázsolja elénk a világtörténelem egy páratlanul izgalmas fejezetét. Vissza