Fülszöveg
„A beszélő szubjektum (kvázi az olvasó) épp »hazafele« tart, amikor észrevesz egy macskát (vers formájú szöveget). Elkezdi vizsgálgatni, amikor feltűnik a »posztmodem realizmus« metallizált szürke autója, s nyomában ott marad a macska, fej és farok nélkül. Mire látni is kezdi az olvasó a szöveget, addigra már csak egy felismerhetetlen test marad, mely talán hasonlít macskára-versre, de bizonyossággal nem állítható róla, hogy az lenne, élettelenül fekszik az úton, »arca« felismerhetetlen, így a szemlélő bármilyen fejet-farkat rendelhet hozzá, szinte bármivé olvashaija."
Páll Zita 1972-ben született Sepsiszentgyörgyön. Irodalomkritikus, 1994 óta rendszeresen jelennek meg kritikái, recenziói, tanulmányai az erdélyi irodalmi folyóiratokban.
Manapság olyan rettentően ritka Erdélyben a kritikus, hogy ezen kötet megjelenése valóságos ünnep. Bizony, akárhogy szidjuk is a kritikusokat, kritika nélkíil nincs igazi irodalmi élet. Nagy szükségünk van ilyen hiánypótló szakmunkákra: egyrészt...
Tovább
Fülszöveg
„A beszélő szubjektum (kvázi az olvasó) épp »hazafele« tart, amikor észrevesz egy macskát (vers formájú szöveget). Elkezdi vizsgálgatni, amikor feltűnik a »posztmodem realizmus« metallizált szürke autója, s nyomában ott marad a macska, fej és farok nélkül. Mire látni is kezdi az olvasó a szöveget, addigra már csak egy felismerhetetlen test marad, mely talán hasonlít macskára-versre, de bizonyossággal nem állítható róla, hogy az lenne, élettelenül fekszik az úton, »arca« felismerhetetlen, így a szemlélő bármilyen fejet-farkat rendelhet hozzá, szinte bármivé olvashaija."
Páll Zita 1972-ben született Sepsiszentgyörgyön. Irodalomkritikus, 1994 óta rendszeresen jelennek meg kritikái, recenziói, tanulmányai az erdélyi irodalmi folyóiratokban.
Manapság olyan rettentően ritka Erdélyben a kritikus, hogy ezen kötet megjelenése valóságos ünnep. Bizony, akárhogy szidjuk is a kritikusokat, kritika nélkíil nincs igazi irodalmi élet. Nagy szükségünk van ilyen hiánypótló szakmunkákra: egyrészt mint dokumentációs anyagra a kortárs (erdéljd) magyar irodalmat illetően, másrészt mint reprezentációs anyagra az akadémiák és egyetemek, a kánonszervezők fele, bizonyítékaként annak, hogy ha kevesen is, de vannak olyan szakemberek, akik az erdélyi kritikai élet pangása ellenére behatóan foglalkoznak irodalmi történéseinkkel.
Páll Zita az Előretolt Helyőrséggel együtt nőtt föl, és Kolozsvárról indult el Budapest, Szeged, Újvidék felé, és közben mindenre figyelt, egyeüen apróság sem ke^te el figyelmét, így kétségkívtil ő az, aki a legtöbb dolgot tudja arról a jelenről, amelyben a jövő rejtőzik.
Orbán János Dénes
Vissza