Előszó
A gyermek, kinek örvendetes születése napját ma egy hete ünnepeltük, nevezteték Jézusnak, vagyis Üdvözítőnek. Így nevezteték el nem az emberektől, hanem magától az Atya Istentől, ki akarta, hogy a...
Tovább
Előszó
A gyermek, kinek örvendetes születése napját ma egy hete ünnepeltük, nevezteték Jézusnak, vagyis Üdvözítőnek. Így nevezteték el nem az emberektől, hanem magától az Atya Istentől, ki akarta, hogy a kit Ő a világ üdveért e földre küld, ne csak üdvözítő legyen, hanem Üdvözítőnek hivattassék is.
S midőn az egyház mindjárt az uj év első napján az Üdvözitő szentséges nevét hangoztatja, nem épen azt akarja-e eszünkbe hozni, hogy egyedül Jézusban az üdvösség? S ha ez igy van. Kedveseim! hol s kinél másnál keressük mi az igazi, a valódi üdvöt és boldogságot siron innen, síron tul, mint egyes egyedül az édes Jézusnál, a mi Urunk és Üdvözitőnknél?
Nem, a világ az ő szemvakitó pompáival, gyönyöreivel, kincseivel soha sem teheti igazán boldoggá az embert; s épen azért, ha valamikor mondám, most az uj év napján, midőn rendre boldog uj évet kívánunk egymásnak, kétszeresen mondom: Jézuson kivül nincs üdvösség, a ki boldogságot óhajt, őnála, s őáltala keresse azt!
Felütöm tehát Jézus evangéliumát, s ennek nyomán felkeresem azon vezérelveket, melyek alapjául szolgálhatnak az igazi boldogságnak. S vajjon mit találok itt?
Vissza