Pálinkavilág 2008. november

Előszó

Szemérem
Akkora pofont kapott a pálinka szakma a minap, amilyet falusi búcsúban szokás osztogatni közvetlenül a bicskanyitogatás előtt. És jószerével észre sem vette senki. Nagy András, a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács ügyvezetője azt találta nyilatkozni az MTI-nek - nyilván bántó szándék nélkül -, hogy nem szerettük meg a pálinkát, mert nem ittunk többet belőle 2007-ben, mint 2006-ban.
A baj csak az, hogy éppen aznap délután ismertették a pálinkaszakmának - közte neki is - az FVM megbízásából készült legújabb piackutatás eredményét. Eszerint a szeszesital-fogyasztás csakugyan csökkent Magyarországon, ám a prémium pálinka fogyasztása 2007-ben 45 százalékkal nőtt az előző évihez képest. Az MTI-hírben bújkáló ellentmondás talán felnyitja végre sokak szemét, és rádöbbennek: sok-sok érdek feszül egymásnak pálinkafronton, az egység csak látszólagos, sőt nincs is, ezért aztán véget kell vetni a szemérmességnek. Ha sikerre akarjuk vinni a pálinka ügyét.
A szakmának nyíltan ki kell mondani, hogy a pálinka legfőbb ellenfele nem a whisky, a konyak vagy a keserű likőrök, hanem a pálinka tradícióit felhasználó, magát pálinkának mutató szeszes italok.
És azt is: a másik nagy ellenfél a bérfőzés keretében készült "házi pálinka". Nem a bérfőzés, hanem a termék. Nos, az így főzött 5-6 millió hektoliterfok pálinka nagy része silány gyümölcsből készült silány pálinka, és ráadásul a java részét a törvényi tiltás ellenére értékesítik is. Szóval, nem az intézménnyel van itt baj, hanem a termékkel. És egyesek szemléletével: a bérfőzés mögé bújó ügyeskedőket kellene kisöpörni a piacról. Mert a sok cukrozott hamisítványról (az igazi pálinka presztízsének óvása okán) én is inkább hallgatnék.
Erről kellene hát beszélni, és a valót mondani. Szemérmesség ide vagy oda. Vissza