Szabadka népoktatása

Fülszöveg

A társadalmi, a gazdasági, a kulturális élet sokféle megnyilatkozásának távoli forrásait kutatva nem egy tanulmányban, naplójegyzetben, kritikai beszámolóban felmerült már a kérdés, hogy voltaképpen mikor kezdődött el a rendszeres népoktatás Szabadkán. Hiszen a mezőváros lassú fejlődése is utánpótlást követelt mind társadalmi, mind gazdasági, mind egészségvédelmi téren; tehát olyan írástudókra volt szükség, akikből ez a város a fejlődés követelményeinek megfelelően felnevelhette a maga kádereit: felemelhette népét az emberi élet szintjére.
Pálinkás József Szabadka népoktatása című kötete ebben a tekintetben nem könnyen felmérhető értékű munka. Már bevezetőjében sejtette, hogy minden törekvése arra irányul, hogy a népoktatás megindításának eredőit felkutassa egy olyan területen, amelyet a kötetében felölelt idő - több mint kétszáz esztendő - nem egy háborúval, hódoltsággal, elemi csapással marasztalt le más, boldogabb életet élt városok, vidékek mögött.
A másik rendkívül fontos szempont, amelyre a szerző különösen nagy gondot fordított, hogy ennek a városnak a területén többnemzetiségű lakosság élt, s mivel az általa említett első évtizedekben - sőt századokban - az iskolák kezdeményezői, védnökei, alapítói, gondozói jelentős részben a felekezeti egyházak voltak, megoszlott a kezdeti kis tanintézetek összetétele, jellege, s ennek megfelelően tanítási programja is. Vissza