Az iskolateremtő Simonyi Károly professzor

Előszó

„És Balázs mi akar lenni?" - Simonyi Károly kérdése egy pillanatra elnémított. Talán már két vagy három órája beszélgettünk, elragadó, sodró utazást téve a történelem, a tudomány, a mindennapi dolgok világában. Ez volt az első személyes találkozásom vele. Akkor, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkáraként nem csupán az adminisztrációt és a technikai irányítást éreztem feladatomnak, hanem azt az erkölcsi felelősséget is, hogy a tudás értékeit és értékőrzőit megismerjem, hogy ebből töltekezzek a nemzeti ügyekért való munkálkodásban. Felhívtam tehát őt, és kértem, hadd kereshessem fel. Szíves örömmel válaszolt, és fogadott lakásán. Körülöttünk egy tudós élet könyvekben sűrű világa, a háziasszony által kínált tea és zserbó. 1998 egy szép őszi délutánján volt életem egyik legemlékezetesebb beszélgetése. Amikor felém fordulva fiam jövőbeli szándékairól kérdezett, megakasztotta nyelvemet az a lenyűgöző megdöbbenés, amelyet a valóban nagy formátumú emberek közelében érezhetünk. Nem ismertük korábban egymást, de ő, látogatásomra felkészülve engem törekedett megismerni, rólam többet megtudni. Hozzám és nekem szólt figyelmes kérdése, személyes és jóleső érdeklődése. Érzékeltette, ez nem csupán formális, hanem igazi, emberi találkozás. Ez a személyes élmény egy műveltségében és emberségében teljes pálya történetét csak egy apró mozzanattal, bizalmas árnyalattal színesíti. Egy pályáét, amelynek értékét a valódi műveltség, a szellemi nagyvonalúság, az emberekhez, dolgokhoz, jelenségekhez való tényleges odafordulás adja meg. Köszöntöm most Simonyi Károlyt fizikusként, mert amióta megjelent A fizika kultúrtörténete című munkája, ott van a polcomon, sok-sok este leveszem és olvasgatom. (Ma már az új kiadás dedikált példányával tehetem ezt.) Amióta tanítok, sokat felhasználok a könyv anyagából, tanárjelölt hallgatóimnak pedig a lelkére kötöm, hogy olvassák. Vissza

Fülszöveg

Dr. Simonyi Károly (1916-2001)
A Budapesti Műszaki Egyetem professor emeritusa, az MTA rendes tagja, Kossuth- és Állami Díjas. 1916-ban Egyházasfaluban született. Gépészmérnök, fizikus, a Műegyetemen a villamosmérnöki képzés egyik megalapítója. Példaképként állítható a mai és a jövő generáció elé. Nála a tudományos, az oktató- és a nevelő munka harmonikus egységet alkotott, iskolateremtő volt. Fiatalon, 26 évesen a Bay Zoltán-iskola tagja volt, a Műegyetemen az Atomfizika Tanszék tanársegédje, a Bay-laboratórium munkatársa. Részt vett a Hold-radar-kísérletben. Kitűnő iskolája volt, ez hatotta át egész életét. Tanszékvezető egyetemi tanárként vezetésével 1951-ben megépült Sopronban az első magyarországi részecskegyorsító, a Műegyetemen megalapította az Elméleti Villamosságtan Tanszéket, 1952-ben Kossuth-díjas tanszékvezető professzorként a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) keretén belül megalapította az Atomfizikai Osztályt, később az Intézet igazgatóhelyettese lett. Vezetésével munkatársai jelentős nemzetközi eredményeket értek el. Tanítványaiból munkatársakat nevelt. 1956-ban a KFKI Forradalmi Bizottságának elnöke, gondoskodott arról, hogy a szélsőséges erők összeütközésére ne kerüljön sor, hogy az Intézetben a nagy értékű berendezések és műszerek ne sérüljenek. A KFKI állami és pártvezetése nem méltányolta helytállását, sőt olyan helyzetet teremtett körülötte, hogy önként lemondott állásáról. 13 év után ugyanez megismétlődött a Műegyetemen. Távozni kényszerült a saját maga alapította tanszékéről. Elvették óráit. Nem volt módjában iskolateremtő munkáját folytatni. Meg kellett válnia legtehetségesebb tanítványaitól, akik félve találkoztak vele. Ebben a lehetetlen helyzetben Csurgayné Ildikó volt egyetlen munkatársa, akivel nekilátott A fizika kultúrtörténetének megírásához. Élete hátralevő részben már döntően ezzel foglalkozott. A Nagy Könyv Simonyi Károly professzornak jelentős nemzetközi, majd később hazai elismeréseket hozott. Professzor úr idén 40 éve kényszerült iskolateremtő tevékenységét abbahagyni. Jövőre lesz 10 éve, hogy elhagyott minket. Sikereinek első színhelyén, a soproni egyetemen, a KFKI-ban az Atomfizikai épület bejáratánál emléktábla, és az országban számos helyen szobor, iskola őrzi Simonyi Károly emlékét és munkásságát. A Műegyetemen sem emléktábla, sem tanterem, sem szobor nem emlékeztet arra, hogy élete egyetlen iskolája, munkahelye a BME volt. Az iskolateremtő Simonyi Károly professzor című könyv közreadásával szeretnénk javasolni, hogy a Profról - így hívták a Műegyetemen és az ország többi felsőoktatási intézményében is - a Műegyetemen egy jelentős tantermet nevezzenek el róla, ezzel is támogatva azon törekvésünket, hogy becsüljük meg az iskolateremtőinket, akiknek az országot köszönhetjük. Vissza