Paksi Képtár 1991-2001

Előszó

Rövid bevezetőmben a Paksi Képtár érdekében kifejtett úttörő kezdeményezést nagyra értékelve, a jelenből az évforduló kapcsán a múltba visszatekintve két évtized kitartó munkálkodását, konokul szívós erőfeszítéseit igyekszem tárgyszerűen ismertetni. Szeretném ugyanis az átélt valós tényeket rögzítve tájékozatlanságból, tudatos elhallgatáson, netán szándékos ferdítésen alapuló hamis legendákat eloszlatni.
Paks közismerten a Duna jobb partján hosszan elnyúlva fekszik, a fővárostól délre, félúton Budapest és Pécs között, mindkét várostól egyaránt száz kilométer távolságban, majdhogynem az ország kellős közepén. A város az Atomerőmű révén híresült el. A Paksi Képtár nemzetközi rangú képzőművészeti gyűjteményét országhatáron túl is számon tartják.
Tíz éves a Paksi Képtár. Ma már tényszerűen megállapítható, a város az ország egyik legjelentősebb kortárs gyűjteményével rendelkezik. A hajdanvolt Erzsébet Nagy Szálloda klasszicista épületében található Paksi Képtár szinte a semmiből teremtődött, már ami az előzményeket illeti. Kellett hozzá egy konokul elszánt tudatos szerepvállalás, amely megcélozta a szinte lehetetlent. A paksi születésű, rövid, de tanulságos pécsi kitérő után mindmáig szülővárosában tevékenykedő Halász Károlyról van szó. Pécsett járt a Művészeti Gimnáziumba, és azt követően a pécsi Modern Magyar Képtárhoz kötődő kiállítás-rendező csoport tagja lett. Olyan társak körében tevékenykedhetett mellettem, mint Pinczehelyi Sándor és Pál Zoltán. A múzeum munkatársaként mindhárman aktív részesei voltak a Modern Magyar Képtár talán legprogresszívebb korszakának. A Mozgás '70 című kiállítás volt a sorsfordító mindnyájunk életében, ez volt ugyanis az első, múzeumban rendezett avantgard kiállítás, mely országos visszhangot keltett és megteremtette a kapcsolatot azon művészekkel, akikkel a későbbiek során máig is tartó, gyümölcsöző kapcsolatot sikerült kiépíteni. A Modern Magyar Képtár külső köréhez tartozott még Kismányoky Károly, Szíjártó Kálmán, majd Ficzek Ferenc, Gellér Brúnó, Swierkiewicz Róbert és Valkó László. A Lantos tanítványok- Halász, Ficzek, Kismányoky, Pinczehelyi, Szíjártó - neve a Pécsi Műhely elnevezésű művészcsoporttal köthető egybe. Tulajdonképpen egy elvetélt, pszeudó-romantikus megyei elképzelés, a dunakömlődi nyári művésztelep ötletét továbbgondolva született Lantos Ferenc és Halász Károly irányításával 1979-ben a paksi Vizuális Kísérleti Alkotótelep, melyhez később Apagyi Mária zenepedagógus is csatlakozott. Vizuális alapkutatásokat folytattak képzőművészek és zenészek részvételével. Jelképértékűnek tekinthető, hogy a Munkás Művelődési Központ szervezeti keretében tevékenykedő Vizuális Kísérleti Alkotótelep első kiállítása 1979-ben, a pécsi Modern Magyar Képtár válogatott anyagát mutatta be. Lantos mellett a kezdeti időben oly neves művészek dolgoztak itt, mint Bak Imre, Fajó János, Keserű Ilona, Nádler István, Mattis Teutsch Waldemár, alapozó, alakító szerepet vállalva az alkotótelep munkájában. A paksi kiállításokat a húsz év során mértékadó művészettörténészek nyitották meg. Beke László, Bereczky Loránd, Hárs Éva, Hegyi Loránd, Keserű Katalin, Kovács Péter, Kovalovszky Márta, Marosi Ernő, Néray Katalin, Passuth Krisztina, Perneczky Géza, Sümegi György, Szabó Júlia és Szepes Hédi rövid időn belül Paks bűvkörébe került és személyes jelenléttel és szerepvállalással, cikkek publikálásával támogatta az itteni értékteremtő kezdeményezést. Vissza