Embernek születünk (dedikált példány)

Fülszöveg

"Ezt a könyvek az emberek írták,
s mindaddig írják, míg lehet.
Hibáztak is, hisz emberek.
Egyként közülük velük eggyé leszek."
Nem csupán irodalom
A Pákolitz név kötelez, még akkor is, ha leírva cz-re módosul (vissza?) a vége. És Pákolicz Mihály teszi, amire Pákolitz István példája kötelezi: azért ír, hogy segítsen bennünket embernek megmaradni. Olyan költő, aki dehumanizálódó világunkban világosan kimondja, hogyan próbáljunk élni: "Értelmesebben! nehezebb. Az emberiség ugyanis - Ernesto Sabato szerint - egyre inkább elbutított, fogyasztógéppé elázott egyedek összeségévé kezd átalakulni. A költészet egyik legfontosabb feladata tehát az lenne napjainkban, hogy megkísérelje visszaemelni - szinte egyenként - az emberiség fogalomkörébe a fogyasztógépeket. Amíg a folyamat nem válik visszafordíthatatlanná.
Kevés költő meri vállalni ezt a feladatot. A legtöbb mindenféle posztmodern hókuszpókba, ártalmatlan és érdektelen kísérletezésbe menekül inkább a nehézségek elől. Pákolicz Mihálynak van bátorsága közérthetően és mozgósító indulattal írni, méghozzá a mesterség fortélyainak biztos ismeretében. Tudja, hogy ebben az országban nem csupán az irodalom egyik műfaja volt a költészet, hanem a küzdőtér egy darabja is egyben. Itt a költő nemcsak a versíró ember volt a századok során, hanem a társadalmi haladás harcosa is. Pákolicz Mihály alapállása ("...gyötör a mások kínja, mely szintúgy enyém") a magyar líra legjobbjainak ars poeticájával "rímel".
Az Embernek születünk című kötet nemcsak gyönyörködtet, hanem emberré is igéz bennünket. Ezért nem csupán ajánlatos, hanem kimondottan szükséges "bevennünk" a verseit. - Akár a gyógyszert. Vissza