Páduai Szent Antal

Előszó

Antalt mindenki úgy ismeri mint a csodatévőt, a szegények pártfogóját, a tiszta élet képviselőjét, a reménytelen ügyekben is közbenjárót, aki szemtanúk állítása szerint még a gyermek Jézust is kezében tarthatta. Ez utóbbi jelenti ikonográfiájának legnépszerűbb elemét is. Pedig Antal mindenekfelett zseniális lelki I mester és teológus volt, akit utóbb az egyház az „evangéliumi i doktor" címmel tüntetett ki, XII. Pius pápa pedig az egyháztanítók sorába emelt. Minden, ami a nép szemében legendává tette őt, határozott emberi kiállásában és spirituális következetességében lett nyilvánvaló. Az uzsorakamattal szembeni kemény kiállása, a társadalmi igazságtalanságok nyílt megnevezése, vagy éppen az egyházi hivatalokkal való visszaélések leleplezése tette őt a szegények ügyvédjévé. A tiszta erkölcs radikális képviselete is az emberi önzetlenség és az ösztönöket is uralni képes lelki erő és szellemi nagyság kiművelésére irányult rendtársai és az egyházi tisztségviselők esetében éppúgy, mint a nép körében. Szigora nem egy elszánt, a világtól elkülönült ferences aszkéta túlzott evangéliumi életmódjának nézőpontját képviselte, hanem ellenkezőleg, Antal saját korának fia volt úgy kulturális mint vallási értelemben, pontosan ismerte a középkori ember önértékelését, vágyait, gondolkodásmódját, s a Szentírást ennek megfelelően, mintegy alkalmazott módon hirdette. Vissza