Padló és önérzet

Fülszöveg

1940-ben születtem Budapesten. Sokféle - fizikai és szellemi - pálya vonzásába kerülve ma is itt élek. Írásaim a hatvanas évek óta kisebb-nagyobb rendszerességgel a fővárosi lapokban, folyóiratokban jelennek meg. 1968-ban szerepeltem az Első ének c. antológiában.
Vers, zene és dráma gyermekkorom óta egyet jelent számomra. Weöres Sándor alkotásainak ez a hármas varázslata csak akkor tárult ki előttem, amikor műveim alapján valaki az ő tanítványának nevezett. Mai felmérhetetlenül sokat tanulok tőle, ahogy idő múltával mind többet és többet fogok fel a valóságból. Kötetemet mégis Áprily Lajosnak ajánlom: talán nem sértem meg emlékét, ha szellemi apámnak tekintem.
Nem sorolom magam a későn érő alkotók fajtájába. Munkám mindig könyvekhez fűzött, ez a kötet hatodik próbálkozásom. Férjemnek köszönhetem, hogy mégsem érzem magam semmilyen tekintetben vesztesnek.
Mostanában több olyan pályatárssal találkoztam, akik életüket nem tartják sokra, pedig épp csak kinőttek az iskolapadból. Nekik üzenem: háromszáz év sem lenne elég, hogy az ember mindent megismerjen, átéljen, amit ezen a világon érdemes.
Szeder Katalin költészete fegyelmezett, tiszta formákba zárt, modern érzékenységű, nemesen egyszerű líra. A költő elsődlegesen nem formai bravúrokra törekszik, hanem minél pontosabban, érzékletesebben kívánja mondanivalóit megfogalmazni. Erős szociális lelkiismerettel, szelíd szívósággal formálja kialakuló művészi világát, hogy hitelesen ábrázolhassa társadalmi környezetét, hogy őszinte és igaz feleletet találjon a mindennapok aktuális és a létezés örök kérdéseire. A közösség és a személyiség gondjai egyszerre, szerves egységben foglalkoztatják, eszménye az önmagát maradéktalanul megvalósító ember, aki akár nőnek, akár férfinak született, teljes értékű kapcsolatokra, munkára vágyik, aki a szerelemben is társat keres és felelősséget vállal. Életformáinak, sorsának gyakori változása művészi fogékonyságát szerencsésen alakította, s habár elsődlegesen az élményköltészet áll hozzá közel, nem idegen tőle az intellektuális hangvétel sem. Játékosan groteszk, finoman bensőséges, balladaian fojtott, józanul tárgyilagos, elemző vagy erősen indulati, vallomásos versei egyaránt öntörvényű líra kibontakozását jelzik. Az első verseskönyv mindig ígéret és lehetőség, de egyszersmind eredmény és beteljesülés. Szeder Katalin kötetét is így vegye kezébe az olvasó. Vissza