Előszó
Részlet a könyvből:
Az ebédlő támlás díványán nemzetiszín zsinegdarabok, cukorspárgavégek, papírok foszlányai hevertek s a
helyi újság szétszaggatott példánya, melynek homlokán
kövér...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Az ebédlő támlás díványán nemzetiszín zsinegdarabok, cukorspárgavégek, papírok foszlányai hevertek s a
helyi újság szétszaggatott példánya, melynek homlokán
kövér címbetűkkel ez volt olvasható: Sárszegi Közlöny, 1899.
A falinaptár a tükör mellett, az erős verőfényben föltüntette a hónapot, napot: Szeptember 1. Péntek.
Az ingaóra pedig, mely cifra, fafaragványos üvegtokjában járt, és sárgaréz sétálójával apró darabokra vagdalta
a végtelennek látszó napot, mutatta az időt: 1/2 1.
Apa és anya csomagolt az ebédlőiben.
Egy vedlett, barna bőrönddel birkóztak. Becsúsztatták
a sűrűfésűt a válaszfalán levő vászontáskába, aztán összeszíjazták, a földre tették.
Ott állt már útra készen, repedésig tömve minden holmival, kétoldalt hatalmasan kipuffadó hassal, akár a macska, amelyik majd kilencet kölykezik.
Csak még az asztalon levő utazókosárba tettek be egyetmást: a csipkés női bugyogót, a blúzt, a mamuszt, a cipőgombolót, melyet leányuk már gondosan odakészített.
- A fogkefe - szólt apa.
- Lám, a fogkefe - bólintott anya -, majd' itthon maradt a fogkefe."
Vissza